VÉGE

Már egy jó ideje szünetel a blog, ami annak is köszönhető, hogy elhagyott az ihlet. És mivel úgy látom, hogy a jövőben nem is fogom folytatni a hét folyamán törlöm a blogot, és befejezem! De azokat, akiket érdekelt volna a sztori vége leírom gyorsan!
Természetesen Colette megnyerte volna a viadalt, és elég sokat szenvedett volna. Chanel és Gale összeházasodtak volna és két lányuk született volna, aki a Fallon és Fanny nevet kapták volna. Nagyjából ennyi a lényeg.

Sajnálom, ha csalódnotok kellett, de nem akarok olyan történetet írni, amit nem szeretek! De, hogy ne maradjatok a blogjaim nélkül itt van az amit rendszeresen vezetek, és írok!

We Remain

Szünet

Nos van egy rossz hírem.
Sajnos nem mennek a részek úgy, mint régen. Fáradt vagyok hozzá, és nincs is ihletem. Ezért úgy döntöttem, hogy egy ideig szüneteltetem a blogot. Nem csak magam miatt döntöttem így. Végül is úgy tűnik már ti is érzitek, hogy mennyire erőltetettek a részek, és tartalmatlanok. Ezért egy pár hétre esetleg hónapra szünet lesz. Ha nem akartok lemaradni az írásomról, akkor ezekbe a blogjaimba szívesen várlak titeket.
We Remain <---- ide két naponta érkezik rész.
The Secon Quarter Quell (Haymitch viadala) <---dolgozom a részeken
He Could Be The One (Josh Hutcherson fanfiction)  <--- itt is dolgozom a  részeken, de a proli fenn van
Reni Everdeen és Vivien Brumán blogja <--- Viviennel közös személyes blogunk. Itt rólam tudtok meg többet.

Sajnálom tényleg, és szerintem a szünet olyan március végéig április elejéig fog tartani. Remélem megértitek, és a többi blogomat is megnézitek.

Lots Of Love: Reni Everdeen :)

.:14.Daisy:.

Na, szóval nem akarok nagyon szabadkozni egyszerűen nem volt ihletem. Most már végre van, és meg is írtam több részt, hogy fel tudjam rakni. De legközelebb csap pénteken kaptok részt. Oldalt lehet szavazni, hogy legyek-e megint Reni Everdeen. Köszönöm a szavazatokat. Nem is húzom az időt tovább. Lots Of Love Pansy Graham <3
______________________________________________________________________________
- Elnézést, bocsánat! - török magamnak utat a kiválasztottak, és a stílustanácsadók között. Nem érdekel, hogy most igazából nem kéne ide jönnöm, de én látni akarom a húgomat. Átvágok a termen, de még így is nehezen találom meg a húgomat, és a többieket. Végül Owen szőke haját pillantom meg, és így tudok oda menni. Már majdnem oda érek, amikor valaki megfogja a karomat.
- Chanel! - megfordulok, és szinte majdnem elájulok. Barna haj, aranyos tekintet, és ugyanaz az arc. Florence ismét szemtől-szemben van velem.
- Florence. - motyogom zavartan, és mosolyt erőltetek magamra. Florence megigazítja a ruháját, és viszonozza a mosolyomat.
- Figyelj szeretném meg köszönni. Tudod, amit Fallonért tettél az arénában. - tűr a füle mögé egy tincset. - Ha itt lenne biztos a nyakadba ugrana, és halálra ölelne, de....
- nincs itt - fejezem be a mondatot helyette. Florence félre nézve bólint. - Nem kell megköszönnöd. Fallon olyan volt, mintha a húgom lett volna. - a szoknyám alját kezdem gyűrögetni. Florence elmosolyodik.
- Nekem is hiányzik. Hidd el! Hiszen az ikrem volt. Mindig kevertek minket. És most már egy tesóm sincs. - két ujjával a halántékát kezdi dörzsölni. Barna szeme csillog, ahogy elnéz mellettem. - Most megyek. Örülök, hogy találkoztunk.
- Florence várj! - kiabálok utána. Magam sem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Hiszen ő Fallon testvére. Bár én azt szeretném, ha Colette jönne ki élve az arénából, akkor sem mondhatom neki azt, hogy dögölj meg! - Sok sikert! - nyögöm ki végül. Florence elmosolyodik, és tovább megy. Már azt sem tudom, hogy miért akartam a húgommal beszélni. Idegesen felsóhajtok, és elindulok feléjük. Colette vigyorogva ugrik a nyakamba. Boldognak tűnik. Én meg azt szeretném, ha boldog is maradna. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen. Nem tudom, hogy meddig lesz még velem, de addig szeretném, ha boldog lenne. Eltátogok Cinnának egy köszönömöt, és elindulunk a lifthez. Colette vigyorogva kezd hadarni arról, hogy Cinna milyen csodálatos, és hogy biztosan kikészült a nép. Hát remélem is. Rajtuk szárad a bátyám halála. Ha most kinyírják a húgomat Katniss nem állít meg. Én fellázadok. És ilyenkor hálát adok annak, hogy én vagyok Gale Hawthorne barátnője, mert ő biztos velem tartana. Tényleg. Vajon mi lehet most vele? Biztos abban a nyomorult bányában van. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok ebbe az egészbe. Szegény Gale! És vajon mi lehet Corával? Nézte a felvonulást? Tetszett neki a nővére? A lift zenélő hangot ad ki, ami jelen esetben azt jelenti, hogy ki kell szállni. Colette nem lepődik meg, mert ő már járt itt, amikor Katniss és Peeta esküvője volt, viszont Owen rendesen eltátja a száját, amikor belép.
- A francba is Chanel! Azt hittem elvittek! - lép mellém Katniss. Igen. Nem ártott volna, ha szólok neki mielőtt eltűnök. Kiskutya szemeket vágok pedig tudom, hogy Katniss nem dől be neki. - Most az egyszer elnézem, hogy eltűnsz. De legközelebb véged. - rázza a fejét, és a társalgóba indulunk. Colette és Owen elmennek a szobáikba mi meg beszélgethetünk az egész programról. Amúgy igazából fogalmam sincs, hogy nekem mit kell csinálnom. Először leszek mentor. De igazából jobban örülnék neki, ha nem Colette lenne a lány, akit mentor-állnom kell. Bár még mindig jobb, mint Cora.Colette egy kicsit felkészülten indul az arénába. Megy neki az íjászkodás persze nem profin, de megy. Aztán megy neki a kés dobálás. Szerintem egy kicsit jobban, mint az íjászkodás. Meg persze nagyon jól mászik fára. Meg persze elég ügyes a növényekkel is. Nem is kellene aggódnom, de azért mégis. Hiszen 13 éves. És tőle jóval idősebbek lesznek az arénában. Forogni kezd velem a szoba, és legszívesebben összeesnék.
- Chanel? - zökkent ki gondolatmenetemből Peeta hangja.
- Tessék? - pislogok ártatlanul.
- Azt kérdeztem, hogy jól vagy? - mosolyodik el. Mellette Katniss összeráncolt szemöldökkel néz rám. Jól vagyok persze. Csak a húgom bele került, abba, amitől szerettem volna megóvni.
- Nem tudom. - válaszolok, és lesütöm a szememet. Tényleg nem tudom, hogy mi van velem. Az aratás óta különös érzések kerülgetnek. Nem tudom, hogy mik ezek az érzések. - Mit kell holnap csinálnom, amíg Colette és Owen a kiképzésen lesznek? - seprem ki a hajamat a szememből.
- Megismered a többi mentort. - szól Haymitch. - Ne lepődj meg rajtuk. Mikor Katnisst mutattam be nekik, direkt megszívatták.
- Nem vicces Haymitch! - bokszol a vállába Katniss.
- Mit csináltak? - kérdezem gyanakodva.
- Peeta lenyúlta a kitűzőmet, amíg aludtam, és másnap nem találtam meg. Snow elnökre kezdtem gyanakodni, és nem is akartam találkozni a többi győztessel. Végül muszáj voltam lemenni. És akkor Finnick, és Johanna elővették, és elkezdtek repülni. - csapja homlokon magát Katniss. - Fogalmam sincs, hogy mi értelme volt az egésznek, de azt tudom, hogy a győztesek több, mint fele őrült! - felnevetek, ahogy belegondolok, hogy Katniss mit élt át, amikor találkozott a mentorokkal. Szegény lány. Én is kiakadtam volna a helyében.
- De ugye velem semmi ilyet nem terveznek? - kapom a szám elé a kezemet. Ha Katnisst megszívatták, akkor engem miért ne szívatnának meg? Peeta elvigyorodik.
- Hát ki tudja. Náluk ezt már nem lehet tudni. - szuper, gondolom magamban. Még átbeszéljük a nap további részét, de utána megyünk vacsorázni. A vacsora alatt csak csendesen ülök a rakat kaja felett, és hallgatom Effie folyamatos dumáját. Nem sok kedvem van beszélni. Egyszerűen nincsen kedvem. Colette a tekintetét a tányérján pihenteti, és a villájával bökdösi a fasírtját.
- Nem nézzük meg a felvonulás ismétlését? - hasítja ketté a feszült hangulatot Effie hangja. Persze ő eddig is beszélt, de nem hiszem, hogy figyeltünk is rá. Beadjuk a derekunkat, és átvonulunk a társalgóba, hogy megnézhessük a felvonulás ismétlését. Colette szorosan mellém ül, és a vállamra hajtja a fejét. Kisimítom barna hajtincseit az arcából, és elmosolyodom. A képernyő kivilágosodik, és Caesar Flickerman jelenik meg rajta. Idén valami borzalmas piros vagy vörös árnyalatú haja van. Elsüt néhány poént, amikor felcsendül a himnusz, és elindul az első körzet kocsija. Rachel le sem tagadhatná, hogy Rochelle nővére. Nagyon hasonlítanak csak talán kicsit idősebb. A második körzetbeli lánynak valahogy nem akar beugrani a neve. Azt tudom, hogy valami V betűs. Lehunyom a szememet, hogy erősebben tudjak rajta gondolkodni. Veda. Az egész csaj tiszta csinos. Meg is értem, hogy kiabálják a nevét. Főleg a fiúk. A negyedik körzetből Sebastian elég helyes fiú, és nagyon jól néz ki. Neki sem lesz baj a támogatókkal. Florence búzakölteménye tényleg mesés, és totál olyan, mint Fallon. Ezért is kiabálnak neki olyan hangosan. Aztán a tömeg egyszer csak elhallgat. Nem kiabálnak, nem ujjongnak csak néznek. Mintha megnyomták volna rajtuk a kikapcs gombot. Colette arcán nagyobb vigyor terül szét, és úgy integet, mintha az élete múlna rajta. Mert az is múlik rajta. A képernyő elkezdi mutogatni az első körzetet, a másodikat, és a kilencediket. Colettere és Owenre csupán egyszer tér vissza a kamera. Hát persze. Hiszen ez elég sok mindent elárul. De én büszke vagyok a húgomra. Nagyon büszke. Snow elnök beszéde után kikapcsol a készülék. Nyomok egy puszit Colette arcára, és a szobámba vonulok. Lefürdöm, és egy könnyű pizsamát keresek a szekrényben. Az arcomig húzom a takarót, és lehunyom a szememet. Holnap kezdődik a kiképzés. Csak jelen esetben nem nekem, hanem a húgomnak. Belefúrom az arcomat a párnámba, és megpróbálok aludni. Abból az alvásból csak pár óra sikeredik. Reggel hatkor már az ágyamon ülök, és a kint felkelő napsugarakat bámulom. Féltem Colettet. Nagyon. Nagyon. Nagyon. Ja, meg én is félek. Vajon jó mentor leszek? Az eddigi teljesítményeim alapján nem. Szóval, akkor mentorság Chanel 1:0.  Kifésülöm a hajamat az arcomból, és az ablakhoz megyek. Kint nem látok túl sok embert. Nem meglepő hiszen a kapitóliumi emberek tízig alszanak. Neki döntöm a homlokomat a hideg üvegnek, és felnyögök. Az agyamban az után kutatok, hogy ha vissza mehetnék az időben mit kellene megváltoztatnom, hogy az aratáson ne húzzam ki Cora nevét és Colettenek nem kellene jelentkeznie. Egyszerű a megoldás. Hagyd, hogy Clodagh kinyírjon. Vagy Carson. Vagy Rochelle. Vagy Yestin. Vagy bárki a bőségszarunál. És, akkor biztos, hogy nem lenne most itt egy 11 éves gyerek sem. Percekig csak bámulok, és apura gondolok. Vajon mennyire lenne kiakadva? Vagy mennyire lenne rám büszke? Bárcsak el tudtam volna búcsúzni tőle rendesen. Mert nem igazán mondtam neki meg, hogy hálás vagyok neki, és, hogy szeretem. Ökölbe szorítom a kezemet, és sikítva beleverek egyet az ablaküvegbe. Nem érdekel, hogy fáj. Nem érdekel semmi. Meg akarom menteni a húgomat. Megfordulok, és háttal eldőlök a földön. Kitör belőlem a zokogás, és a tenyeremmel a szőnyeget kezdem verni. Szép kis példát mutatok a húgomnak. Őrjöngve vergődöm. Gratulálok Chanel! Nagyon szép nővér vagy!
- Chanel! Chanel ébredj fel! - egy kezet érzek a vállamon, és a nevemet hajtogatja valaki. Kinyitom a szememet, és Katniss aggódó tekintetével találom szembe magamat.
- Mi történt? - kérdezem halkan szinte suttogva. Katniss magához ölel, és nem tervez elengedni.
- Chanel a frászt hoztad rám. Azt hittem, hogy történt veled valami.
- Hol van Colette? - ülök fel, és belekapaszkodom a falba, hogy könnyebben fel tudjak ülni.
- Kiképzésen. Beszélni akart veled mielőtt lemegy, de nem jöttél reggelizni. Ide jött, és akkor talált meg téged a földön fekve. Azt üzeni, hogy majd a kiképzés után beszélni szeretne veled. - mondja Katniss, és felülte az ágyra. - Most készülj. Így is késében vagyunk. - veregeti meg a vállamat. Rám mosolyog, és elhagyja a szobát. A fürdőbe megyek, és lezuhanyzom. A szekrényben egy farmer nadrágra, és lila felsőre esik a választásom. A hajamat összekötöm a fejem tetején, és elégedetten bólintok. Nem buliba megyek. Csak találkozom az eddigi viadalok győzteseivel. Katniss, Peeta, és Haymitch a liftnek támaszkodva várnak rám. Megforgatom a szememet, és rájuk sem nézve belépek a liftbe. Az üvegajtó bezárul, és elindul lefelé. A földszinten Haymitch elvezet minket egy folyosóra. Ott végig megyünk, és egy nagy terembe érkezünk. Katniss bátorítólag rám vigyorog, és a férje támogatásával belép a terembe. Lehajtom a fejemet, és úgy megyek utánuk.
- Íme itt a 76. Éhezők Viadalának győztese! Chanel Hebert emberek! - mögülem érkezik a hang. Lassan megfordulok, és egy vigyorgó szempárral találom szembe magamat. - Ne szégyenlősködj Chanel! Most már közénk tartozol. - lép mellém a fiú, és átkarolja a vállamat. Finnick Odair. A negyedik körzetből. Katniss azonnal mellettem terem.

- Finnick, hogy kell kezelni az őrülteket? - fejbe csapom magamat, és hitetlenül felnevetek.
- Könnyű. Csak bólogass nekik. - Johanna Mason lépked felénk, egy szőke lány társaságában. Ez a lány Daisy Holloway. A 75. Éhezők Viadalának győztese. Katniss arca megkeményedik. Nem tudom. Szerintem nem igazán kedveli Daisyt. Daisy elém lép.
- Gratulálok az esküvődhöz. - elkerekedik a szemem, és oldalra sandítok. Katniss a szája elé kapja a kezét, és csapkodni kezd. Odalép Katnisshez, és ezt mondja neki: - Neked meg gratulálok a viadalhoz. És sajnálom,hogy kihúztad a húgodat. - most már nem tudom megállni én is felnevetek. Johanna lehajtja a fejét, és a szeme elé tartja a kezét.
- Nem Daisy. Katniss ment férjhez, és Chanel húzta ki a húgát. - mutat rám majd Katnissre. Daisy méreget minket egy ideig. Majd bólint. Megveregetem a vállát, és  elindulok, hogy megismerkedjek a többiekkel.
- Chanel várj! - kiabál utánam valaki. Daisy szőke tincseit pillantom meg. - Nekem is van húgom. Dorotea a neve. Én is rettegtem attól, hogy kihúzzák. - kezd el fecsegni. Leülünk egy kanapéra, és beszélgetni kezdünk. Daisy elmeséli, hogy Johanna elég sokat segített neki abban, hogy visszatérjen az emlékezete. És bár még mindig vannak az életéből foltjai már egész sokra emlékszik.
- Akkor te is most vagy először mentor? - vigyorodok el, és örülök neki, hogy nem csak én vagyok kezdő. Daisy bólint.
- Ne aggódj. Piper nem fogja kinyírni Colettet. Szerintem elég hamar meg fog halni. gondolkodik el. Nevetve lesütöm a szememet. Daisy elég dilis lány. De szerintem én is az lennék, ha neki csapódtam volna egy hegynek.  

:)

Frissítettem a szereplőket tessék megnézni! A részt hétfőn este kapjátok meg! Remélem nem baj.
Pansy Graham <3

.:13.Felvonulás:.

Na, amint látjátok VÉGRE befejeztem a részt, és fel is rakom. Remélem tetszeni fog, ha már ennyit vártatok rá. Mielőtt elfelejteném, ami lehetetlen R.I.P Philip Seymour Hoffman! You will always be our Plutarch <3 Jó olvasást :) Ja, és remélem látjátok, hogy nevet változtattam. Mától a nevem Pansy Graham Úgyhogy most utoljára írom nektek azt, hogy: Lots Of Love Reni Everdeen :)  
_______________________________________________________________________________
Reggel szívem szerint sikítva kirohannék a világból, mert tudom, hogy hamarosan megérkezünk a fővárosba. És még mindig nem fogtam fel, hogy a húgom és a legjobb barátnőm ikertesója lesz a kiválasztott. Felülök az ágyon, és a fejemre húzom a takarómat. Most körülbelül úgy nézhetek ki, mint egy szellem. De jó is lenne, ha most egy szellem lehetnék. Láthatatlan, és átlátszó. Kísérteném Snow elnököt. Igen, igen ez jó. Snow sosem lenne egyedül. Követném mindenhova, és néha béna szellem hangokat hallatnék, mint: Búúúú, meg Bohooo. Egyszóval én ellennék Snow meg kikészülne. Érzem, hogy a vonat zötyög szóval már a második körzetben járhatunk. Ezek szerint egy-két óra, és megérkezünk a Kapitóliumba. A fejemet rázom, amitől a takaróm is rázkódni kezd. Kitapogatom az ágy szélét, és megpróbálok leszállni róla. Talpra ugrok, és még mindig szellemként kezdem keresni a szekrényt. Amit persze meg is találok pár perccel később, de úgy, hogy szépen beleverem a fejemet. Felszisszenek, de hála istennek csak egy kicsit fáj mert a takaró felfogta az ütközést. Kihúzom a tolóajtót, és egy könnyű ruha után kezdek tapogatózni. Nem tudom, hogy milyen színű a ruha sőt még azt sem tudom, hogy hogyan néz ki, mert csak kikapom a szekrényből, és visszamegyek az ágyamhoz. Vagyis visszaszeretnék menni, de nem tudok. Beverem a lábamat az ágy sarkába, és hanyatt esem. Szép volt, Chanel! Ezt remekül megcsináltad! Felugrom a földről, és sikeresen le fejelem az ágy azon részét, ahova bevertem a lábamat. Hogy lehetsz ilyen béna Chanel? Vagyis én nem vagyok béna csak a fejemen van ez a takaró, és emiatt kicsit ügyetlen vagyok. Csapkodok egy párat a karommal, hogy sikerüljön leszedni magamról a takarót. A földön landol a pehely könnyű szellem jelmez. Megfogom a citromsárga ruhát, amit sikerült kitapogatnom, és belebújok. Hozzá illő szandált veszek fel, és kimegyek a kabinomból. Nem érdekel, hogy mentorként illene példát mutatnom a kiválasztottaknak, és időben kiérni. Most éppen lázadok a rendszer ellen. Agyban. Összefonom magam előtt a karomat, és megmarkolom a ruhám szélét. A hajam belehull a szemembe, és ettől ismét szellemnek érzem magamat, mert nem látok semmit. Nem is fogom belőle kiseperni még azért sem. Persze mire kiérek úgy érzem, hogy megvakultam ezért előre hajolok, majd hátra, és kizúg a szememből a hajam. Effie Trinket kivételesen nem olt szét, amiatt, hogy elkések, ezért nyugodtan ülök asztalhoz. A tányéromra egy zsömlét veszek ki, amit megkenek dzsemmel. Colette velem szemben ül, és lehajtott fejjel rágcsálja a sütijét, amit kiszedett magának. Owen mellette ül, és narancs levet iszik. Katniss ül mellettem, és belerúg a bokámba. Felszisszenek, és összehúzott szemekkel meredek rá.
- Mi van? - tátogok némán. Katniss a húgomra bök. Ja, igen. Én vagyok a mentora. Valamit csinálnom kellene. El kellene mondanom neki a mai menetrendet. De ehhez nincsen kedvem! Nem akarom, hogy a húgom is átélje azt, amit én már egyszer átéltem. A viadalt. A számon keresztül távozik a levegő, és a szokásos kapitóliumi mosolyommal bámulok Colettere.
- Szóval. Nem sokára megérkezünk a Kapitóliumba. Ott hagyjátok, hogy kezelésbe vegyen benneteket a kis csapat. Utána találkozhattok a stílustanácsadóitokkal, akik majd felöltöztetnek benneteket a felvonulásra. - mondom el egy szuszra az egészet. Colette félre néz, és előrébb hajol. Tudom, hogy mit csinál. Amikor ideges mindig összeszorítja a kezeit a térde között, és igyekszik összegörnyedni. Barna haja fátylat von kettőnk közé, és próbál megnyugodni. Owen viszonylag nyugodtan dobol a lábával a földön. Nem tudom, hogy még mennyi idő, mire megérkezünk a Kapitóliumba. Remélem már nem sok, mert megőrülök! Vagyis, ha megőrülök, akkor tényleg el kell mennem egy pszichológushoz, aki majd kikúrál. Az ablakon keresztül megpillantom a Kapitólium hegyvonulatait. Teljesen lesápadok, és szaggatottan kezdem szedni a levegőt. Nem! Ez nem lehet! Nem akarok még itt lenni. Ez vicces, mert az előbb még megakartam érkezni, de most visszaszívom az egészet. Azt akarom, hogy a vonat álljon meg, hogy letudjunk róla ugrani, és tudjunk visszamenni a tizenkettedikbe! Owen az ablakhoz rohan Colette viszont tovább ül az asztalnál, és előre-hátra hintáztatja magát. Tudom, hogy mindjárt megáll a vonat, és elkezdődik a viadal. Nekem mg végem. Végig kell néznem a húgom halálát. Hirtelen remegni kezdek. Nem! Az én húgom nem halhat meg! Erős lány. És ravasz. Nagyon ravasz. Meg tudja nyerni. Ő nem olyan, mint a többi 13 éves kiválasztott. Ő más. Az ablakok elsötétülnek, és tudom, hogy az alagútban vagyunk. Amitől már csak egy lépés az Átalakító központ. És nem is tévedek sokat. Ugyanis alig két perccel később már a fura emberi lényeknek nevezett alakokat látom meg. Owen ideges mosollyal integetni kezd. Támogató vadászás.
- Colette. - suttogom. A lány felemeli a fejét, és belenéz a szemembe. - Menj és integess. Kérlek. - nézek rá könyörgően. Colette arca megvonaglik, és eltolja magát az asztaltól. Pár kisebb lépéssel az ablakhoz megy, és fanyar vigyorral az arcán integetni kezd a gyilkosainak. Bár igazából nem is ők a gyilkosok. Hanem Snow. Kiráz a hideg, amikor a vonat fékez egyet. Megjöttünk. És most tényleg. Az ajtó kinyílik, és tudom, hogy most már abszolút nincsen ki út. Akármennyire is kerestem most már nincsen! Le kell szállnunk erről a szerelvényről, és bele kell csapnunk a lecsóba! Katniss karon ragad, és finoman húzni kezd. Colette követ minket, és együtt leszállunk a vonatról. Átvágunk a tömegen, és sötétített ablakú kocsikba szállunk. Összekulcsolom az ujjaimat, és az ablakon keresztül a várost nézem. Már megkezdődött a visszaszámlálás a viadalig. A hideg is kiráz tőle. Ma már sokadjára. Megint csak sikítani akarok, de erre nincsen sok esély. Főleg úgy, hogy megérkeztünk  a központ elé. Felmerül bennem a kérdés, hogy, amíg a Owen, és Colette átalakulnak, addig nekem mit kell csinálnom. Azonban nem maradok sokáig tudatlan. Ugyanis Katniss azonnal választ ad a gondomra. 
- Megmondod Cinnának, hogy a húgod nem vesz fel magas sarkút! - először nem értem, hogy mit akar mondani, de aztán leesik. Cinna biztos, hogy úgy akarja, öltöztetni Colettet, mint anno engem. Colettet, és Owent elvezetik a szobájukba, ahol kezelésbe veszik majd. Én meg már éppen meg szeretném keresni Cinnát a volt stílustanácsadómat, amikor valaki megkocogtatja a vállamat.
- Cinna! - mosolyodok el, és megölelem. Cinna nevetve  viszonozza a gesztust.
- Katniss mondta, hogy beszélni akarsz velem. - mondja. Aprót bólintok. Igen beszélni szeretnék vele.
- Colettet ne robbantsd fel! - kezdem. Cinna felnevet. - Nem úgy gondoltam. Hanem úgy, hogy ne legyen rajta semmi feltűnő. Érted? - hajolok hozzá közelebb, hogy nyomatékosítsam az egészet.
- Nyugi. Semmi ilyet nem terveztem. - rázza meg a fejét mosolyogva. - Az idei viadalon nem a körzeten lesz a hangsúly.
- Mi? - kerekedik el a szemem. - Hogy érted, hogy nem a körzeten lesz a hangsúly? - vonom fel a szemöldökömet kérdőn.
- Portia és én arra gondoltunk, hogy idén megmutatjuk Snow elnöknek, hogy az ő szívén szárad a gyerekek halála. Ezért most Colette és Owen is gyereknek lesz öltöztetve.
- Nem értem. - vakarom meg a kezemet fej rázva.
- Chanel! Coletten semmi smink nem lesz. Se semmi olyan, ami azt mutatná, hogy ő felnőtt. Ő az új törvényt fogja szimbolizálni. Azt, hogy gyerekek halnak meg. Kis gyerekek. - teszi a kezét a vállamra. Ez nem is rossz ötlet. Hálásan borulok Cinna nyakába, és elerednek a könnyeim. Az elkövetkezendő időben, amíg Colette felkészül a felvonulásra Katnissel beszélgetek egy kis szobában. Megbeszéljük, hogy mekkora szívás ez az egész. Hogy a húgom lehet meghal az arénában, és, hogy én semmit nem tehetek ellene. Aztán elérkezik a várva várt pillanat. Effie vigyorogva ecseteli, hogy mennyire szuper Cinna és Portia ötlete miközben a helyünkre kísér bennünket. Én csak bólogatok, és megigazítom magamon a világos piros ruhát. Nem nagyon vacakoltam azzal, hogy mit vegyek fel. Mivel nem is nagyon érdekel. A számat harapdálva nyújtogatom a nyakamat hátha elindult már a nyitó ünnepség, de még egy kocsi sem indult el. A közönség zúgolódva, és fecsegve nézik a köröndöt. A szívem a torkomba ugrik, amikor meglátom az első körzet kocsiját. Rachel vörös haja fonatokban omlik le a vállára. Csillogó ruhakölteményt visel, és integet. Mögötte a második körzet kocsija jön. Idén is valami harci ruha van rajtuk. A negyedik körzetbeli fiú most még csinosabbnak néz ki. Mint egy Olimposzi isten! De komolyan. A tömeg ujjongva kiabálja a nevét, amit én is meghallok. Sebastian. A hetes lányból fát csináltak, mint minden évben. Florence búzakölteményben integet, és puszit dobál. Az emberek rá ismernek benne Fallonra, mivel nagyon ujjonganak neki. És, amikor már azt hiszem, hogy ők keltenek nagy benyomást megérkezik a tizenkettedik körzet kocsija.

Colette fehér habos ruhát visel, és abszolút semmi smink nincsen az arcán. A haja hajráfszerűen be van fonva, és hátul kontyba van kötve. Annyira szép, hogy rá sem ismerek. Pedig egyszerű a ruhája, de mégis érzem, hogy Cinna elérte a célját. A közönség elkomorul a lány láttán, és összenéznek. Igen! Ez volt a cél! Hogy elgondolkodjanak azon, hogy mire készülnek ezek a gyerekek, kiválasztottak. Arra, hogy megölessék magukat az arénában! Arra, hogy feláldozzák magukat! És mindezt az ő szórakoztatásukra. Colette mosolyogva felemeli a kezét, és integetni kezd. Tudja, hogy mi a dolga. Megmutatni, hogy ő éppen halálra készül. Megmutatni, hogy ő az én húgom, aki önként jelentkezett. Hogy a kis húgát kihúzták az aratáson. És ez a Kapitólium hibája. Miattuk rendezik meg minden évben az Éhezők Viadalát. Miattuk gyászol egész Panem! És erre most talán ők is rádöbbentek. Arra, hogy nem a kiválasztottak a gyilkosok. Hanem Snow elnök!          

.:12.Őrült:.

Wáááá. Igen elég szépen kezdem a bejegyzést. Túl vagyunk a 10.000 megtekintésen! Miattatok írom a történetet. És végeztem egy kis kutatást és feltűnt, hogy a legelső kommentemet Abby Silver írta. Szeretném neked és mindenkinek megköszönni, aki csak ír nekem. Szörnyen hálás vagyok érte. Ha nem lennétek a blog se lenne. Nem is húzom tovább az időt. Lots Of Love Reni Everdeen :)
_______________________________________________________________________________
Itt az ideje, hogy a családtagok elbúcsúzzanak a kiválasztottaktól. Colettehez összesen három ember fog bemenni. Cora, aki helyett önként jelentkezett. Prim, aki húgaként szereti, és rengeteget vigyázott rá. És Gale, aki mivel a barátom elbúcsúzik a húgomtól. Nekem hivatalosan fel kellene szállnom a vonatra, de megmondtam Katnissnek, hogy én megvárom a húgomat. A békeőrök szorosan körül fognak, amikor megérkezik Cora. A szemeit könnyek áztatják, és úgy néz rám. Megsimogatom a haját.
- Menj be. Vár rád! - intek az ajtó felé. Cora megtörli a szemét, és bólint egyet. Bemegy az ajtón, és hallom, ahogy hangosan felzokog. Ez annyira lehetetlen. Nem tudom megakadályozni sehogy, hogy a húgom életben maradjon. Szeretnék bemenni helyette az arénába még egyszer, de ez teljességgel lehetetlen.
- Hé, Chanel! - legyezi meg előttem egy lány a kezét. Az ő szeme is vörös a sírástól. Szőke haja izzadtan tapad az arcára. Egy könnyű mozdulattal kisepri onnan, és megpróbál mosolyt erőltetni az arcára. - Sajnálom. - rázza meg a fejét. Süt a hangjából a szomorúság. Mellőlem egy békeőr benyit a szobába, és kirángatja sikongató húgomat. Prim magához öleli Corát, és bemegy helyette. Cora a nyakamba ugrik. Sírva könyörög. Könyörög, hogy mentsem meg a nővérét. A lift kinyílik, és Gale lép ki rajta. Leteszem a földre a húgomat. Gale odarohan, és szorosan magához ölel. A száját a hajamon pihenteti. Prim kilép a szobából, és kézen fogja a húgomat. Int egyet mielőtt belép a liftbe. Gale gyorsan megpuszil majd bemegy Colettehez. Most már nem jön senki. Nincsen több ember, akitől Colette elbúcsúzhatna. Mi lesz, ha a Kapitóliumba érünk? Colette elmegy mellőlem. És lehet, hogy soha többé nem lesz a kishúgom, akit meg kell védenem a világ veszélyeitől. Nem akarok sírni, mert Colette nem sokára kilép azon az ajtón, és ha én sírok ő is. Gale kirántja a karját a békeőr szorításából, és hozzám lép.
- Rendben lesz. Minden. - simítja ki a szemembe hulló hajamat. Lehajol hozzám, és megcsókol. Most jövök rá, hogy csak három hét múlva találkozunk újból. Átkarolom a nyakát, hogy közelebb legyek hozzá. Nem érdekel a kis közönségünk. Gale még nyom egy apró puszit a számra mielőtt elmegy.
- Végzett. - biccentek a békeőr felé. Szigorú tekintettel bemegy a szobába, és a húgommal jön ki onnan. Colette arca felderül, ahogy meglát, de azonnal lehervad a mosolya. Beszállunk a liftbe, és elindulunk lefelé. Lent beszállunk a kocsikba, amik majd a vonatállomásra visznek bennünket. Colette feje az ablaküveghez koccan, és az ujjaival apró köröket rajzol rá. Nem hiszem el, hogy meghalhat. Persze egyszer úgyis meg kellett volna halnia, de nem egy viadalon. Hihetetlen, hogy  Hebert család ennyire borzalmas helyzetben van. Kihúzzák a legidősebb fiút. Aztán kihúzzák a legidősebb lányt. A legidősebb lány kihúzza a legfiatalabbat, és a középső lány önként jelentkezik helyette. Összerázkódom ettől a gondolattól. Szerencsére hamar megérkezünk, és most nem engem hanem a hugicámat veszik a kamerák. Owen kapkodja egy ideig köztünk a fejét. Igazából nagyon hasonlítunk egymásra. Csak Colette haja valamivel hosszabb, mint az enyém. Sóhajtva nézem, ahogy a vonat ajtaja becsukódik előttünk. A könnyeim elhomályosítják a látásomat. Jobban félek, mint a saját viadalom előtt. Sőt még annál is jobban. Elvezetem őket az étkezőbe, ahol a többiek már elfoglalták helyüket. Haymitch idén is velünk utazik. Katnissék nem is mennek nélküle a Kapitóliumba. Colette meg sem lepődik a sok kajától. Ő már megszokta a "gazdag" életet. Viszont Owen szája kettényílik a meglepettségtől.
- Szedjetek kaját utána beszélünk. - mondja Peeta, és mosolyogva nézi, ahogy a két kiválasztott elkezdi tele pakolni a tányérját. Míg Owen telepakolja a tányérját Colette csak annyit szed, mint általában. Körbeüljük az asztalt. Én egy csésze gőzölgő teát fogok a két kezem közé, és mélyen belebámulok. Katniss belebök az oldalamba. Azt akarja sugallni, hogy kezdjek már beszélni hisz mentor vagyok vagy mi fene.
- Idén én leszek Colette mentora, és Peeta lesz Owen mentora. - szép. Ennyit voltam képes kinyögni. Colette villája megáll a levegőben. - Hol van Effie? - fordítom az üres hely felé a tekintetemet mivel feltűnik, hogy kedvenc Kapitóliumi kísérőm hiányzik közülünk.
- A szobájában emészti az aratást. - morogja Haymitch egy piás üveget lötyögtetve a kezében. Bólintok egyet majd belekortyolok a teámba. A feszültséget szinte tapintani lehetne. Vagy egy ollóval elvágni. Mindegy melyik hasonlatot használjuk. Az asztalnál ülő emberek mind ismerik a húgomat. Legalább annyira, mint engem. Megiszom a teámat, és felállok az asztaltól. Kimegyek az étkezőből, és megkeresem a szobámat. Most nem Lány Kiválasztott felirat lesz a szobámon. Most Női Mentor felirat díszeleg az ajtómon. Peeta és Katniss persze egy szobát kaptak ezért összesen hat szoba van a folyosón. Benyomom az ajtót, és hirtelen elöntik az agyamat az emlékek. Ez a szoba talán egy kicsivel kisebb, mint a kiválasztottak szobája, de nem sokkal. Ugyanúgy egy ajtó és egy szekrény foglal helyet benne. A fal sötét színűre van mázolva alattam pedig ugyanolyan színű szőnyeg foglal helyet. Kiszedem a szalagot a hajamból, és lerúgom a cipőmet. A falhoz megyek, és egész egyszerűen elkezdem beleverni a fejemet.
- Ha a Kapitóliumba érünk az első dolgom lesz, hogy megkeresem Finnicket, és megkérdezem tőle, hogy hogyan kell kezelni az őrülteket. - Katniss hangjára eszmélek fel, és összehúzott szemöldökkel meredek rá.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy őrült vagyok? - teszem csípőre a kezemet.
- Te mondtad nem én. - keményedik meg az arca.
- De Finnick, hogy tudja kezelni az őrülteket? - kérdezem, mert ez nekem homályosan cseng.
- Annie Cresta a felesége. - adja tudtomra a tényt Katniss. Fejbe csapom magamat, és a fejemet rázom, mert nem tudom, hogy ezt, hogy felejthettem el. - Nézd tudom, hogy kiakadtál az egész miatt, de nem kéne agyi sérüléseket szerezned emiatt. - nyúl a kezem után. Megérinti a csuklómat, és elmosolyodik. Fel sem tűnt, hogy a tőle kapott karkötőt viselem. Csak alváshoz szoktam levenni, mert félek, hogy összenyomom. És most kivételes eset, de rajtam van. Ahogy így ülünk egymás mellett rájövök, hogy a viadal után is ez volt. Csak akkor győztesként mentem haza a vonaton most meg mentorként megyek a Kapitóliumba.
- Nem akarom, hogy meghaljon. - mondom és elcsuklik a hangom a mondat végére. Katniss arca megfeszül, és felém hajol, hogy megöleljen. Beletemetem a vállába a fejemet, és most utat engedek a könnyeimnek. Ha Colette meghal csak Cora marad nekem.
- El kell mondanom neked valamit. - suttogja elhaló hangon. A könnyeimet törölgetve húzódok el tőle. Katniss feszengeni kezd, és megpróbálja visszaszívni, amit mondott.
- Mondd el. - unszolom. Katniss beletúr a hajába, és összekócolja. Látszik rajta, hogy megbánta, amit mondott.
- Csak Cora neve volt felírva a cetlikre. - nyögi ki, és azonnal elkerekednek a szemei. A szám ketté nyílik a döbbenettől. Tessék? Hogy mi van? Cora neve volt a cetliken. Snow így áll bosszút azért a kis elszólásomért. Pedig nem mondtam semmit csak annyit, hogy a Kapitólium bábja vagyok. Ezért kell engem büntetnie?
- Honnan tudod? - kapkodok levegő után.
- Amíg te vártad Colettet én lenyúltam az üveggömböt. Széthajtogattam vagy 20 cetlit, és mindegyiken Cora neve állt. Egyetlen cetli volt, amin meg Ocean neve szerepelt. - látszik rajta, hogy dühíti, amit mond. Megértem. Engem is dühít. A kezemmel egy párna után kutatok, hogy beletudjak ordítani. Fehér selyem párna, és könnyedén belenyomom az arcomat. Sikítani kezdek, és kezdem érteni, miért akar engem Katniss kezeltetni. - Vacsoránál találkozunk. - szól Katniss, és hallom, ahogy csapódik az ajtó utána. Szegény párnát könnyekkel áztatom be, és folyamatosan vergődök. Snow egy icipici elszólás miatt megakarja ölni a kisebbik húgomat. De ezt Colette megakadályozta, és helyette ő megy a biztos halálba. Na, persze Snow ennek is örül, hiszen tök mindegy. Valamelyik húgom haljon meg. A szoba átvált valami sötétebb színre, és ezzel adja tudomásomra, hogy jé este van. Leveszem a kék ruhámat, és a cipők mellé hajítom. Bemászok a szekrénybe, hogy ki tudjak belőle venni valami mást. Egy fehér nadrágon, és ingen állapodok meg. Belegyömöszölöm magamat, és kimegyek vacsorázni. Én érkezem utoljára, de Effie most nem teszi szóvá a késésemet. Elkenődött a szemfestéke, és parókája is kicsit ferdén áll a fején. Szomorú mosoly ül az arcán, és csak időnként kotyog közbe. Nem vagyok éhes így csak egy kis muffinnal szemezgetek. Colette folyamatosan az arcomat nézi abban a reményben, hogy le tud róla valamit olvasni. Póker arcot vágok, mintha érzéketlen volnék. Persze nem vagyok érzéketlen. Egész egyszerűen semmi kedvem most beszélni vele. Vacsora után átmegyünk egy másik szobába, hogy megnézhessük az aratást. Előre félek tőlük. Kisebbek, nagyobbak. Erősebbek, gyengébbek. Mind Colette ellenfele. Ja, meg Owen ellenfele is. Katniss és Effie közé ülök le. A képernyő kivilágosodik, és az első körzetet mutatják. Egy rikító sárga parókás nő kihúz egy 14 év körüli lányt, de egy vörös hajú magas jelentkezik helyette. A szívem kihagy egy ütemet. Ugyanaz a lány, aki rám mosolygott a Győzelmi körúton. Aki egyedüliként jelent meg a húga családjaként. Akinek én öltem meg a húgát. Rochelle nővére. Rachel. Katniss ijedten fordítja felém a tekintetét. Tudja, hogy ki ő. Persze, hogy tudja. A fiú egy kigyúrt, és izmos 20 éves. Ezt nem hiszem el. Colette összerezzen a sarokfotelben. Látszik rajta, hogy megijedt. Persze. Ilyen ellenfeleim voltak nekem is. A második körzetből két 19 évest húznak ki. A fiú a mellkasát veri míg a lány a haját dobálgatja, és puszit dobál a fiúknak. Szőke haja van, és kék szeme. Első ránézésre egy csinibabát vélsz benne felfedezni, de a tekintetében ott a gyilkos vágy. A harmadik körzetből két 11 évest húznak ki. Persze. Hiszen ott senki nem fog helyettük jelentkezni. A negyedik körzet következik. A lány fekete hajú, és homályos tekintetű. A fiú viszont azonnal megfog. Nem tudom miért. 14 éves körül lehet. Barna haja össze-vissza meredezik a fején. Piszkosszürke tekintetével pásztázza a közönséget. Egész helyes srác. És izmosnak is néz ki. Colette szeme felcsillan, ahogy nézi. Kamasz. Az ötödik, és hatodik körzet semmilyen, és viszonylag unalmas az a tipikus bőségszarunál hal meg elsőnek kinézetű lány, és fiú. A hetedik körzetbeli lány nem is hasonlít lányra. Folyamatosan morog, és vicsorog a közönségre. A fiú meg egy nyápicnak tűnik első látásra. De másodikra is.

A nyolcas egy beteg, nyomorék sántikálós lány. A fiú meg a testvére, aki szintén sántít. Elfacsarodik a szívem, ahogy belegondolok. Ezek nem sokáig fognak élni. A kilencedik körzetből egy szerencsétlen 11 éves lányt szólítanak. Már éppen megsajnálnám, amikor egy lány kirongyol a 13 évesek közül.
- Önként jelentkezem! - a szívem ismét kihagy egy ütemet. Barna haj, barna szem és ugyanaz az angyali tekintet, mint a kis szövetségesemnek. Automatikusan a nyakamhoz kapok, és megszorítom a nyakláncomat. Florence. Nem is látom, hogy a fiú kicsoda annyira a lányra koncentrálok. Fallon miatt teszi. Vagy miattam. Tudja, hogy mire gondoltam a körút alatt. A tizedik, és tizenegyedik körzetből egyaránt egy 16 éves lány, és fiú lesz a kiválasztott. Aztán következik a drámáiról híres tizenkettedik körzet. Halálra vált arccal húzom ki a nevet, és kezdődik a feszkó. Katniss, is elejti, Peeta is és Effie is. Végül felolvasom a nevet. A kisebbik húgom előlép, de Colette azonnal vagyis nem azonnal kicsit később jelentkezik helyette. Utána Owen neve is kihúzásra kerül. Így belegondolva még borzalmasabb az egész. Véget ér a közvetítés, és elsőként hagyom el a szobát. Holnap megérkezünk a Kapitóliumba. És én mentor leszek nem játékos. Mit is gondoltam a körút alatt? Megvan. Hülye Viadal! Hülye Kapitólium! És Hülye Snow elnök!                      

.:11.Az önkéntes:.

Jó napot kívánok! Önök Reni Everdeen első számú blogját olvassák melynek címe Impossible Hunger Games 2! Oké ez viccnek is rossz volt. Köszönöm a kommenteket és üdvözlöm a 13. rendszeres olvasómat a blogon! Örülök neki, hogy itt van és remélem marad is! Nem is húzom tovább az időt jöjjön a rész. Remélem sokkolni fog titeket! Lots Of Love Reni Everdeen :)
_____________________________________________________________________________
Rettenetesen örültem neki, hogy a húgaim már szinte maguktól jártak velem az erdőbe tanítás után. Cora inkább a növényekkel barátkozott meg. A fegyvereket is megpróbálta, de nem igazán ment neki. Viszont Colette nagyon jól teljesített. A késekkel már majd, hogy nem úgy bánik, mint én és az íjászkodásban sem teljesít alul. A fáról szerencsére nem zúg le és ennek örülök. Az estéim így teltek nappal viszont teljesen mást csináltam. Vagy legjobb barátnőmmel lógtam, aki ennek nagyon örült vagy Galel voltam, ha éppen nem a bányában volt. De akármennyire is volt viszonylag jó az elmúlt két hetem ma mégis izzadságban fürödve ébredtem fel. És, hogy őszinte legyek még most is az ágyamban fekszek és az óra idegtépő ketyegését hallgatom. Ma van az aratás és most kivételesen örülök, hogy nem vagyok a közelében a gyerek sikolyoknak. A fallal szembe fordulok és csak bámulom percekig. A mai nap menete úgy lesz, hogy délben megérkezik Effie Trinket és megkeres minket, hogy kezdjünk készülődni az aratásra. A húgaim is elkészülnek és átviszem őket Primhez, akivel majd elmennek az aratásra. Hálás vagyok, hogy Prim az utóbbi időben rengeteget segített nekem. És nem csak nekem hanem úgy általánosságban mindenkinek. Nem tudom meddig fekhetek az ágyban csak azt tudom, hogy kint már süt a nap. Nehézkesen kiszállok a biztonságot nyújtó ágyamból és beledugom a lábamat a papucsomba. Pislogok egy párat és kitolom a szobám ajtaját. Éppen időben, ugyanis Cora abban a pillanatban sikít fel. Benyitok a szobájába és megpillantom, ahogy az ágyon ül és előre hátra hintáztatja magát. Odasietek hozzá és átölelem. A könnyei utat törnek és eláztatják a vállamat. Nem érdekel, hogy tiszta víz lesz már megszoktam. Colette már nem álmodik ilyeneket viszont Cora egyre inkább. Érzem, ahogy elapadnak a könnyei és lelassul a légzése. Elaludt. Finoman ráfektetem összekönnyezett párnájára és betakarom. A függönye mögül már elő bukkan egy nyári napfény csík és beragyogja a szobának azon részét, ahová bejutást nyer. Halkan becsukom magam mögött az ajtót és lekocogok a lépcsőn. A konyhába megyek és engedek magamnak egy pohár vizet. A számhoz emelem és azonnal kiürítem. Beledobom a mosogatóba és leülök az egyik székre. Már egyszer viadalt nyertem nem kellene izgulnom most azért, hogy kihúznak. Mivel én fogok húzni! Az óra már tizenegyet mutat. Várjunk csak! 11? Mi van? Ijedtemben felugrok a székről és fel is rúgom. Elhúzom a számat és felállítom a földre esett tárgyat. Effie mindjárt itt van én meg úgy nézek ki, mint, aki most kelt ki az ágyból. De ez így is van. Most keltem ki az ágyból! Colette úgyis mindjárt le jön és Cora is jön vele. Colette az elmúlt napokban egy tapodtat sem mozdult a húga nélkül. Betartotta az ígéretét és vigyázott rá, ahogy kértem. Mikor hazajöttem még egy kamaszlány volt, aki mindig a középpontban akart lenni, de, a konyhás eset után rádöbbent, hogy már csak mi vagyunk neki. És mivel engem már nem kell megvédeni ezért úgy döntött, hogy bármi történjék ő nem engedi, hogy bárki is bánthassa Corát. Ez egy felől megható. És nagyon büszke vagyok rá. De Cora meg megkattan már attól, hogy nem mehet egyedül sehova. Hiába kell ma neki is aratásra mennie nem fogja fel a súlyát annak, hogy ma akár az ő nevét is kihúzhatom. A percek telnek, de én még csak a szekrényig jutottam el, hogy kivegyem belőle a kenyeret és a sajtot. Felszeletelem a pékárut és rákenem a sajtot, ami már megolvadt a szekrényben. Ráteszem a tányérra és készítek egy-egy pohár forró csokit. A gőzölgő italokat az asztalra teszem és az órára pillantok. Ezeknek az elkészítése összesen 30 percet vett igénybe. Már éppen fel akarnék menni, hogy felkeltsem a lányokat, amikor nyílik az ajtó és két ásító kishúgom lép be rajta.
- Jó reg... - harapja el a mondatot Colette és kijavítja magát. - Jó delet, ha van ilyen. - Cora bólint és most kivételesen hagyja, hogy nővére magával húzza. Felülnek a székükre és éhesen csillogó szemekkel elkezdenek enni. Én is leülök reggelizni, de közben folyamatosan az aratáson kattog az agyam. Nem megy. Egész egyszerűen nem tudok másra gondolni! Azzal terelem el a figyelmemet, hogy előveszem a kamrából a sütiket, amiket tegnap sütött Peeta. Kihelyezem az asztalra és veszek belőle egyet. A díszítésen egy fecsegőposzáta ül szájában egy nyíllal. Annyira szép, hogy szinte sajnálom megenni.
- Jó napot! Jó napot! Jó napot! - nyílik ki a konyha ajtaja és Effie tipeg be rajta. Ezek szerint a légpárnás hajója most tette le. - De jó titeket újra látni. - kacag fel és nyom egy rúzsfoltot Cora és Colette arcára. Engem szorosan megölel és elmosolyodik. Talán merem azt állítani, hogy Effie a legnormálisabb kapitóliumi kísérő, akivel valaha találkoztam. Néha kicsit túloz, de ettől eltekintve nagyon is szerethető. A maga időérzékével és a folyamatos dirigálásával nem lehet nem szeretni. - Te jó ég Chanel! Mi történt az orroddal? - tátja el a száját és óvatosan megtapogatja a kötésemet, amit amúgy holnap kell leszednem. Legalábbis Prim ezt mondta.
- Táncolt. - köhint egyet Colette és elmosolyodik. A csokis ital miatt van egy kis bajusz a szája felett és ezzel tisztában is van. Ezért is vigyorog olyan szélesen. Effie rosszallóan a fejét csóválja és elküld fürdeni.
- Átmegyek az ifjú párhoz és megmondom nekik, hogy nézzenek be Haymitchez! Én nem megyek többet be abba a házba. - fintorodik el és kivágja az ajtót. Megtörlöm a kezemet és felslisszolok a lépcsőn. Most csak zuhanyozni szeretnék, mert ha én egyszer beleülök a kádba onnan egy fél napig ki sem jövök. Leveszem a pizsamámat és beállok a fülkébe. Itt valamivel egyszerűbb, mint a Kapitóliumban. Nincsen rajta annyi gomb és nem szór a testemre hab helyett csillámot. A hajamat is átmosom és kilépek a fülkéből. Colette és Cora még úgy sem terveznek készülődni így nyugodtan elkezdem tisztára törölni a hajamat. Miután ezzel is megvagyok egy törölközőt tekerek magam köré és átmegyek a szobámba. A szekrényem tele van azokkal a ruhákkal, amiket a Győzelmi körút során viseltem ezért az elsőt kapom a kezeim közé. Egy egyszerűnek nem mondható kék ruha, ami masnival van díszítve a derekán. Fél pántja van csak és kövekkel díszített a hátulja. Gyönyörű. A hozzáillő cipőt veszem fel és eszembe jut, hogy ezt a ruhát a harmadik körzetben viseltem. Ott egy szalag volt a hajamba masnira kötve. Most sem lesz máshogy! A falamon kattogó óra háromnegyed egyet mutat ezért pár perc alatt felöltözök és a hátamra igazítom a köveket. A hajam szögegyenes és hajráf szerűen belekötöm a szalagot. A tetején egy nagy masnit csinálok belőle és megállok a tükör előtt. Legalább három vagy négy centivel magasabb vagyok a telitalpú miatt. Kicsit billegve megyek le a lépcsőn és szólok a lányoknak, hogy kezdjenek el készülődni. Kettő előtt tíz perccel ott kell lennem a törvényszék épületében. És addig még át kell vinnem Colettet és Corát Primékhez. Nem is kellet kérnem Prim felajánlotta, hogy vigyáz rájuk, amíg én mentorkodom a viadalon. A gondolatra megint elkap a sápadtság és inkább csak leülök a kanapéra és várom, hogy a lányok elkészüljenek. Colette az eperszínű ruhámat veszi fel és ellopja az egyik cipőmet is. Cora abban a ruhában van, amit csak jövőre kellett volna megkapnia. Colette ruhája az, amiben tavaly még ő is ment. Hirtelen eszembe jut, hogy, akkor még apa is velünk volt. És Katniss az én nevemet húzta ki. Elhessegetem a gondolatot és befonom Colette haját, hogy ne lógjon a szemébe. Cora haját is ugyanígy csinálom meg majd megint az órára nézek. Fél kettő. Van még húsz percem, hogy a törvényszék épületébe érjek és, hogy leadjam a húgaimat.
- Ígérjétek meg, hogy jók lesztek és szót fogadtok Primnek és Mrs.Everdeennek. - állok meg velük az Everdeen ház ajtajában.
- Mikor nem fogadtunk nekik szót? - tárja szét a karját Colette. Rosszallóan rázom a fejemet mire Colette felkacag. - Szeretünk Chanel és siess haza! - ugrik a karjaimba és megölel. Cora így tesz és szomorúan elmosolyodik. Bekopogok és várom, hogy kinyíljon az ajtó.
- De jó, hogy itt vagytok. Katniss a törvényszékből hívott és azt üzeni, hogy két perced van oda menni. - mondja Prim. Még meg akarnék szólalni, amikor megrázza a fejét. - Indulj! Ők rendben lesznek nálam. - mosolyodik el biztatóan. Megforgatom a szememet és futásnak eredek a négy centis cipőmben. A házak elmosódnak a sietségem miatt, és ügyelek arra, hogy azért a lábamat ne törjem ki futás közben. Lélek szakadva esek be a törvényszék épületébe.
- Chanelle Hebert! Öt perc múlva kezdődik az aratás! - sipítja Effie, mikor meglát. Asszem bajban vagyok.
- Tudom. - mondom és összekulcsolom a kezemet. - Sajnálom? - vonok vállat. Szét nézek és felfedezem, hogy rajtam kívül tényleg mindenki itt van. Katniss testhez simuló narancssárga ruhát visel. A haja lófarokba van kötve és egy fonás van a feje tetején. Peeta szintén narancssárga öltönyben és nadrágban feszít mellette. Haymitch félig begombolt ingben és barna nadrágban ácsorog halálra vártan. A városi óra elüti a kettőt ezért kinyílik az ajtó és egyesével lépünk ki rajta. A gyomrom görcsbe rándul, ahogy meglátom a hatalmas tömeget. Első sorban a húsz évesek. Mögöttük a tizenkilenc évesek és így sorban. Feljebb emelem a fejemet és felfedezem Primet a 15 évesek között. Cora leghátul áll a 11 évesek között Colette pedig a 13 évesek közé állt be. A polgármester elkezdi hosszas és unalmas beszédét a Sötétség Napjairól. Majd kitér a viadalra és már fel is olvassa a győztesek nevét. Most már az én nevem is köztük van. Effie feláll mellőlem és vigyorogva lép a mikrofon elé és elkezd beszélni.
- Mint az elmúlt éveben most sem én húzok! Idén már a mi kis Chanelünk fogja kihúzni a lányokat. Nagy tapsot kérek a győzteseknek! - kurjantja. Ez a végszavam. Remegve indulok el a pódium felé és lehunyt szemekkel megállok a mikrofon előtt. A szívem hevesebben kezd verni, ahogy szerte nézek a gyerekeken és a már idősebbeken. Valamelyikőjüknek ki fogom húzni a nevét.
- Mint mindig. Lányoké az elsőbbség. - nyöszörgök a mikrofonba és még mindig remegő kezekkel nyúlok a gömbbe. Most sokkal több név van benne. Szerintem nagyobb is, mint az eddigiek. Az orromon keresztül kifújom a levegőt és kiveszek egy cetlit a sok közül. Visszalépek a pódiumra és ismét nagy levegőt veszek. Össze van hajtogatva a papír lap, amire a kiválasztott lány neve van írva.

Nagy nehezen széthajtogatom a lapot és először lehunyom a szememet, hogy ne is lássam kinek a neve van rá írva. Előbb vagy utóbb úgyis fel kellene olvasnom a nevet. És most inkább az utóbbira szavaznék. Kinyitom a szememet és leolvasom a nevet. Nem! Ez lehetetlen! Nem lehet, hogy a több, mint ezer cetli közül pont az ő nevét húztam ki! A szemem megtelik könnyekkel és elernyednek az ujjaim. A papír kihull a kezemből és dermedten állok a pódiumon. Katniss azonnal mellém lép és felszedi a cetlit a földről. Elolvassa a nevet és szaggatottan kezdi szedni a levegőt. Végül már Peeta is csatlakozik hozzánk, de ő sem jár sok sikerrel. Effie bosszankodva igyekszik mellénk. Felkapja a cetlit és határozottan fel akarja olvasni, amikor meglátja a nevet.
- Lehetetlen! - rázza meg a fejét idegesen. A szemében könnyek gyülekeznek és a szája elé kapja a kezét. - Chanel drágám! Kérlek. - tátogja. Letörlöm a könnyeimet és felveszem a papírt a földről. Nem lehet tovább időt húzni. Muszáj fel olvasnom. Az ajkam remeg, de nincs tovább. Ő a kiválasztott és kész!
- Cora Hebert! - a hangom elcsuklik, ahogy a számat elhagyja a mondat. A tömegen megkönnyebbült sóhaj szalad át és utat adnak a kislánynak, aki kővé fagyottan indul el a pódium felé.
- Neee! - hallok egy kiáltást a 13 évesek közül. - Cora! - kiabálja és utat tör magának a lányokon keresztül. - Önként jelentkezem! - sikítja hangosan és fellöki a békeőröket. - Önként jelentkezem kiválasztottnak! - ez nem lehet igaz! Colette odarohan a húgához és megállítja. Kihúzom a kisebbik húgomat, de a nagyobbik fog bemenni az arénába. A 15 évesek közül egy sikítás hallatszik mire Katniss is és én is oda fordulunk. Prim összeesik a földön és hangosan felzokog. Ennél drámaibb még nem fordult elő a viadalon. Colette határozott mozdulatokkal indul el a pódium felé és kerüli a tekintetemet. Effie hátat fordít nekünk és hallom,a hogy halkan felzokog. Ismeri a húgaimat. És szereti őket. Neki ez legalább akkor sokk, mint nekem, Primnek, Katnissnek és a többieknek, akik ismernek engem vagy valamelyik húgomat. Peeta feszengve lép a fiú neveket tartalmazó gömbhöz és kicsit felkavarja, hogy az aljáról húzzon egy nevet. Széthajtja a cetlit és hezitálás nélkül felolvassa a nevet.
- Owen White. - a szemem összeszűkül és most tényleg kiszakad belőlem a sírás. A húgom és a legjobb barátnőm ikertestvére. A tizenhat évesek közül kimászik egy szőke hajú fiú és lehajtott fejjel igyekszik fel az emelvényre. Elhomályosul a látásom és csak annyit látok, hogy Colette és Owen kezet fognak. Ez életem legborzalmasabb napja!