Colette hangosan felsír, a szemeim pedig máris kipattannak.
Kibújok az ágyamból és átmegyek Colette ágyához. Colette könnyes szemekkel a
plafont bámulja mellette Cora nyugodtan és békésen szuszog. Hárman vagyunk
testvérek. Vagyis négyen. Nem rég töltöttem be a tizenötöt Colette fél éve lett
tizenkettő Cora pedig most lesz 10. Mázlista! Neki még nem kell aggódnia a
viadal miatt. Odabújok Colette mellé és közben eszembe jut Conor a bátyám. Alig
voltam hát éves, Colette lehetett 3 és Cora akkoriban töltötte be az egyet.
Conor már 16 éves volt. Az aratáson a kapitóliumi hölgyike (Akkor még nem Effie
Trinket volt!) Kihúzta a nevét, Conor pedig bevonult az arénába. Bár 8 pontot
kapott nem igazán sikerült neki támogatókat szereznie. Viszont szövetséget
kötött a hivatásosokkal! Bár, ne tette volna! Mikor már csak ketten voltak
versenyben kiderül a történetből, hogy nem Conor győzött. Így megsirattuk
itthon és szépen eltemettük. Az anyánk két évvel később halt meg
tüdőgyulladásban így apára maradtunk. Apa annyira keveset van itthon, hogy
szinte nem is látjuk. Folyton a bányában van, vagy ha nem akkor elvállal valami
melót, amivel még egy kis plusz pénzt kereshet magának. Így én vigyázom a
lányokra. Conor régi ruháival szoktam üzletelni a Zugban így néha van mit
ennünk. A hátsó kertben van egy kis kertünk, amit még anya ültetett azt én
gondozom. Terem rajta zöldség és van egy almafánk is. Ezért sokszor eszünk zöldséget,
de ami kimarad vagy eladom, vagy félrerakjuk. Colette a vállamra teszi a fejét
és összekönnyezi a vállamat. Megsimogatom rövidre vágott barna haját és hagyom,
hogy álomba sírja magát. Hiszen, holnap van az aratás!
Reggel Colette békésen alszik a vállamra hajtott fejjel.
Cora pedig még horkol is. Óvatosan félre rakom, a húgomat majd felöltözöm és
kimegyek a kertbe. Szedek, egy kis reggelire valót majd megnézem a tyúkólat.
- Jó reggelt! - köszönök be a csapat buta tyúknak, akiket én
neveltem. Megnézem, hogy tojt - e valamelyik tojást és örömmel kiveszem alóla.
Beviszem a házba a tojásokat és a hagymát, amit szedtem és jó kis reggelit
komponálok belőle. Colette remegve jön ki a konyha szerűségbe és várja, hogy
elé tegyem a reggelijét. A mai napra a bányászok és az emberek szabadságot
kaptak így apa ma itthon lesz.
- Nem kapsz, amíg a többiek fel nem kelnek! - fordulok egy
pillanatra felé. Colette összefonja maga előtt a karját és hátradől a rozoga fa
széken. Apa ásítva nyomában Corával jön ki a konyhába. Kirakom, négy tányérra a
tojást majd teszek beléjük egy villát és lerakom eléjük.
- Jó étvágyat! - mosolyodik el Cora és már tömi is magába a
reggelijét. Én is megeszem a sajátomat.
- Ez isteni volt Chanel! - dől el a székén apa és majdnem
felborul mivel a szék nincsen erre kiképezve. Mosolyogva beledobálom a
tányérokat és egyebeket egy lavór szerűségbe és hideg vizet engedek rájuk.
Colette kimegy az udvarra játszani Corával apa pedig úgy dönt, hogy az aratásig
szundít egyet. Elmosom a tányérokat és a villákat aztán tisztára törlöm őket és
elpakolok. A kamrában találok egy kevés paprikát és almát. Beleteszem őket egy
moly rágta kosárba és elindulok a Zugba. Ez a hely még aratás napján is nyitva van!
Megkeresem a helyemet és kipakolom a cuccomat. Leülök egy ütött-kopott sámlira
és várok. Várom, hogy valaki felfigyeljen az áruimra.
- Jó reggelt Chanel! - hallok meg egy ismerős hangot.
Felkapom a fejemet és szembe találom magamat Katniss Everdeennel! - Szép almák!
- jegyzi meg mosolyogva és a keze közé kap egyet.
- Köszi. - suttogom. Katnissel régebb óta ismerjük egymást.
Én 11 éves korom óta járok a Zugba, vagyis alig négy éve. Amikor
megismerkedtünk én adtam neki két paradicsomot és egy répát ő meg adott érte
cserébe két mókust. Azóta így üzletelünk egymással a mai napig. Csak ő közben
megnyerte a 74. Éhezők Viadalát és rengeteget van a Kapitóliumban így ritkábban
találkozunk.
- Hogy vagytok? - tűröm a fülem mögé barna hajamat. Katniss
visszateszi az almát a helyére.
- Jól. - forgatja meg a szemét aztán mindketten felnevetünk.
- És ti? Hogy vannak a húgaid? - érdeklődik kedvesen. Vállat vonok.
- Colette készül az első aratására. - emelem égnek a
tekintetemet. - Cora nyugodt mivel még van két éve. Én meg fura mód, de nem
izgulok. - tárom szét a karomat esetlenül. Katniss féloldalas mosolyra húzza a
száját.
- Hányszor szerepel a neved? - az ujjaimon kiszámolom
gyorsan. 15 éves vagyok. Szóval 4 -szer de minden évben feliratkoztam
tesszeráért így majdnem 16 - szor.
- 16. - sóhajtok fel és lehajtom a fejemet. Katniss mosolyra
húzná az ajkait, de nem sikerül. Megsimogatja, a fejemet aztán még annyit
suttog, hogy: "Sose hagyjon el a remény!" És elmegy. Délfelé járhat
az idő, amikor úgy döntök ideje hazamennem és elkezdeni készülődni. Colette már
a haját csinálja, mert nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Cora folyamatosan
magyaráz neki de Colette ügyet sem vet rá. Lefürdöm, hajat mosok, aztán
visszamegyek a szobánkba. Az ágyamra ki van készítve az aratás napi ruhám, amit
anyától örököltem. Neki is ez volt az első aratásnapi ruhája. Colette pedig az
én első aratásnapi ruhámat veszi fel. Magamra veszem a barnás mintás ruhát és
belecsúsztatom a lábamat a barna csizmába. A frufrumból hajráfot csinálok és
hagyom, hogy a vállamra omoljon a többi része. A tükörhöz fordulok és szomorúan
felsóhajtok. Mintha csak anyát látnám.
- Szép vagy kicsim! - simogatja meg apa a hajamat és nyom
közé egy puszit. Colette jelenik meg aratásnapi ruháját igazgatva. Barna
hajában egy csatot tett és semmi mást. Elmosolyodom. Idegesen nézi magát a tükörben,
amikor kopognak az ajtónkon. Tudom ki áll az ajtó túloldalán. Ocean. A legjobb
barátnőm. Három öccse van és egy nővére. Az apja a bányában dolgozik, az anyja
pedig ruhákat varr, javít. Az ajtóhoz megyek és kinyitom neki. Ocean szőke haja
két oldalra van fogva. Nagyon aranyos.
- Induljunk! - ragad karon, de a szemében csillog a félelem.
Colette utánunk szalad és csatlakozik hozzánk.
- Találkozunk az aratás után! - intek egyet apának és
Corának. Apa felemeli Corát aki mosolyogva integet nekünk. Az orromon keresztül
kifújom a levegőt. Mindenfelől emberek érkeznek, és mind idegesnek tűnnek.
Colette ujjai az én kezem köré kulcsolódnak. Szerintem miközben odaértünk a
Törvényszék elé kiállított színpadhoz eldeformálódtak a kisujjaim. Colette
leszakad tőlünk és beáll a tizenkét évesekhez. Ocean és én pedig a tizenöt
évesekhez. A polgármester és egyéb fontos személyek elfoglalják a helyüket a színpadon,
amikor megérkezik Katniss, Peeta és Effie Trinket is. Ocean az ujjait
ropogtatja és hallani lehet hangosan zakatoló szívét. Tehetetlenségem közepette
összekulcsolom a kezemet a mellem alatt és várom, hogy elkezdődjön. A
polgármester beszédével kezdődik az egész. Ugyanaz a szöveg minden évben.
Ásítok egyet és a csizmám orrát kezdem fürkészni. Miután a polgármester
befejezi a beszédet Effie Trinket nyomában a két győztessel. Effie a
tűsarkújában a pódiumra tipeg és nagy mosollyal az arcán elkiáltja magát.
- Boldog Viadalt! És sose hagyjon el benneteket a remény! -
ennek a nőnek sosem hervad le a mosoly az arcáról? - Idén csak úgy, mint a
tavaly nem én fogom kihúzni a neveket! Hanem a két bájos győztesünk! - teszi
össze két tenyerét és átadja a helyét Peetának és Katnissnek. Katniss
megköszörüli a torkát és a mikrofon elé áll.
- Mint mindig hölgyeké az elsőbbség! - mosolyog ugyanazzal a
kamu mosollyal, amivel megnyerte magának a Kapitóliumot. Kotorászik, egy ideig
az üveggömbben végül megfog két ujjával egy cetlit. A szeme elé veszi a lapot
és szétnyitja. Átfut a szeme a lapon és hirtelen kővé dermed. Leereszti a
karját maga mellé és végig pasztázza a lányokat. Hallani lehet, ahogy nyel,
egyet miközben beleszól a mikrofonba:
- Az idei év női kiválasztottja: Chanel Hebert! - nyögi ki
és végre megakad a szeme. Rajtam! Először nem tudom felfogni. Mi? Az én nevem?
Szoborrá merevedek és sikítani akarok. Két Békeőr ragadja meg a kezemet és a
pódiumhoz rángatnak. Az egész testem remeg, ahogy megállok Katniss bal oldalán.
A szeme sarkából rám néz és elsuttog egy sajnálomot. Peeta ránk néz, aztán
belenyúl a nevekkel teli gömbbe. Kiránt egyet a sok cetlikkel teli gömbből és
szétnyitja.
- Az idei év férfi kiválasztottja: Nash Solomon! - olvassa
fel a nevet. Nash! A volt barátom. Alig két hónapja szakítottunk. Erre most
együtt küldenek minket az arénába! Nash kilép a tömegből és Békeőrök
kíséretében feljön a színpadra.
- Meg is volnánk! - tapsol kettőt Effie. - Boldog Viadalt!
És sose hagyjon el benneteket a remény! - ahogy elhagyja, a mondatot a szája
leesik. Én be fogok menni abba az idióta arénába és élet-halál harcot fogok
vívni! Békeőrök kísérnek minket egy szobába és ránk zárják az ajtót. Nincs,
időm sírni mivel a családom máris berohan az ajtón. Cora és Colette a nyakamba
ugranak és összekönnyezik a ruhámnak a váll részét. Colette remeg a karjaim
között. Megsimogatom, a buksiját majd apához megyek. Apa zavarodottan néz.
Lejátszódik előtte, amikor elbúcsúzott Conortól. Belevetem magamat a nyakába.
- Nem lesz semmi baj. Vigyázz a lányokra! - suttogom a
fülébe. Apa eltol magától.
- Ne köss szövetséget a hivatásosokkal! - most már eltör a
mécses. - Chanel! Próbálj meg nyerni! - simogatja meg a hajamat és még mondani
akar valamit, amikor két Békeőr kirángatja őket a szobából. Már éppen sírva a
földre rogytam volna amikor Ocean belép az ajtón.
- Chanel! Én nem fogok búcsúzkodni mivel, tudom, hogy vissza
fogsz jönni! Ígérd meg, hogy visszajössz! - Ocean már kiabál. Bólintok. Ocean
gyorsan megölel és a Békeőrök már ki is rángatják a szobából.
- Én fogom megnyerni a hetven-hatodik Éhezők Viadalát! - suttogom
magam elé. A vasútállomás felé menet Effie egész úton trécsel. Nem áll be a
szája. Végig kamerák vesznek, én pedig letörlöm az összes könnyemet, hogy a
Kapitóliumban ne lássák, hogy sírok. A Békeőrök felraknak a vonatra, ami egyből
becsukódik és elindul a Kapitóliumba. Egy szobába megyünk ahol mindenféle
étellel megrakott asztalok roskadoznak. Végighúzom a kezemet az egyik asztalon.
- Gondolom, mondanom sem kell, hogy Chanel mentora Katniss
lesz Nash mentora pedig Peeta! - magyarázza Effie én pedig úgy teszek, mintha
figyelnék rá. - Most menjetek, fürödjetek le és nézzétek meg a kabinotokat.
Majd vacsoránál találkozunk! - azzal sarkon fordul és elhagyja a szobát.
Katniss végighúzza kezét a karomon és Peeta kezét megfogva kimennek a kabinból.
Érzem Nash pillantásait az arcomon, de megmakacsolom magamat és megkeresem a
kabinomat. Lezuhanyozom aztán a szekrényből kiveszek valami ruhát. A hajamból
kibontom a fonást és átfésülöm. Még egyszer megmosom, az arcomat végül kimegyek
vacsorázni. Peeta, Haymitch, Katniss, Effie és Nash már az asztalnál ülnek és
esznek. Szedek magamnak egy kis levest és én is falatozni kezdek. Vacsora után
átmegyünk egy másik helyiségbe, hogy visszanézzük az aratásokat. Felhúzom a
kanapéra a lábamat és átkulcsolom a kezemmel. Az első körzetből egy 17 éves
körüli lány elindul a pódium felé, amikor egy barna hajú lány kipattan a
tömegből és önként jelentkezik.
- Miért jelentkezik ez a kislány helyette? - mutatok a
képernyőre.
- Mert hivatásos. Ez a dolga. - magyarázza meg Katniss.
Tovább nézzük az aratásokat, amikor a kilencedik körzethez érünk, eltátom a
számat. Egy 12 éves lányt sorsolnak ki és mellé egy 18 éves fiút, de önként
jelentkezik a fiú helyett egy másik.
- Mi a neved? - kérdezi a ciklámen hajú nő a fiútól.
- Geraint Stafford vagyok és megígértem a húgomnak, hogy ha kisorsolják,
önként jelentkezem, hogy vele mehessek. - elmosolyodom a fiún. Ez elég aranyos
tőle. Végül jön, a mi aratásunk aztán befejeződik és elsötétül a képernyő.
Effie közli, hogy holnap egy nagy- nagy-nagy nap vár ránk és keljünk korán.
Álmosan a hajamba túrok és elindulok a kabinomba. Holnap hosszú és tényleg nagy
napunk lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése