.:9.Új törvény:.

Ehhez a részhez nincsen sok hozzá fűzni valóm, mert a cím magáért beszél. Remélem tetszeni fog és kapok néhány kommentet. Lots Of Love Reni Everdeen :)
__________________________________________________________________________

Automatikusan hátrálok egy lépést és elvörösödve lesütöm a szememet. Katniss vigyorogva áll az ajtóban mögötte a két húgom toporog. Rápillantok a mellettem álló fiúra, aki cseppet sem tűnik zavartnak. Vele ellentétben én eléggé az vagyok. A szívem dübörögni kezd és beharapom a számat.
- Nem. Dehogy. - rázom meg a fejemet és Katniss előző kérdésére választ adok. Colette a szája elé kapja a kezét és elfojtja a vigyorát. Cora meg fintorog egyet. Katniss felnevet és előrébb tolja a húgaimat.
- Csak hazakísértem őket. Tudod kint már sötétedik. - mutat az ablakra. Aha tényleg. Hogy ez nekem eddig, hogy nem tűnt fel? - Megyek is. Még van egy kis dolgom. Nem akartam, hogy a húgaid egyedül jöjjenek haza. - teszi a kezét a kilincsre és kinyitja.
- Tudom és köszönöm. - mosolygok rá. Katniss biccent egyet Galenek és kilép az ajtón. Március eleje van, de még kint mindig szakad a hó. Cora a táskáját szorongatja végül felszalad a szobájába. Colette a haját birizgálja és még mindig vigyorog.
- Szerintem megyek én is. Majd találkozunk. - szólal meg Gale és oda hajol hozzám. Megakadályozom az újabb csókot és egész egyszerűen csak egy rövidet engedélyezek. Megsimogatja az arcomat és elmegy. Colette tekintete találkozik az enyémmel és felnevet. Mi olyan vicces? Kibontom a hajamat és két kézzel összeborzolom. Colette ellöki magát a faltól és a könyvét szorongatva felballag a lépcsőn. Összefonom magam előtt a kezemet és kifújom a szemembe hulló hajamat. Gondolkodás nélkül nyúlok a kabátomért és tolom bele a lábamat a csizmámba. Kilépek a hideg időbe és elindulok a Győztesek Falujának hosszú utcáján. Katniss háza teljesen világos. A kert szépen van gondozva és elég mutatós. Haymitch háza előtt elposhadtak a virágok és homály van. Én is voltam már nála. A ház belülről olyan rosszul néz ki, mint belülről. Peeta háza éppen olyan, mint Katnissé. Szép és mutatós. A lábam alatt ropog a hó, ahogy végig megyek a Győztesek Faluján. Ez a hely a legszebb az egész körzetben mégis, aki itt lakik nem érzi magát otthon. Katniss még most is haza szokott menni a régi házukba, ahogyan azt én is teszem most. A nap már régen lement az égről és már elég sötét van a falu mégis fényözönben úszik. Mrs.Everdeen és Prim műve az egész fényáradat, de, amióta visszajöttünk az esküvőről már ez is csak időnként van felkapcsolva. Elérem a hatalmas ajtót és kilépek rajta. A tizenkettedik körzetbe. Szénporszag kavarog a levegőben és még ezt így is jobban szeretem, mint azt, ami a faluban van. Elhaladok a törvényszék épülete előtt és megállok ott egy pillanatra. Még durván két hónap és megint felállítják a színpadot. Megérkezik Effie Trinket és megérkeznek a kamerások a Kapitóliumból. Aztán kettőkor elkezdődik az aratás és a polgármester elmondja a beszédét. Utána Effie bejelenti, hogy idén is a győztesek fognak húzni. Most is Katniss húzna, de könyörgött, hogy idén én húzzak. Effiet nem kellett kétszer kérni. Egyből bele ment. Én meg beadtam a derekamat, mert tudom, hogy Katniss utál húzni. Bár én is félek annak a lánynak a szemébe nézni, akinek kihúzom a nevét. Aztán én leszek a mentora. Megakad a szemem az épület feliratán és kiráz a hideg. Mentor leszek. És ha nem segítek a kiválasztottnak és meghal szörnyen fogom magamat érezni. Hirtelen ugyanazt érzem, amit az arénába, amikor rájöttem, hogy a Kapitólium bábja vagyok. És nem csak én. Az összes győztes és kiválasztott. Mind úgy ugrálunk, ahogy Snow elnök, azt akarja. Én ezt nem bírom tovább! Meggyorsítom a lépteimet és már-már futva közelítem meg régi házunkat, ami csak is azért van még a mi tulajdonunkban, mert ha én meghalnék, akkor Colette és Cora ide kerülne. Ez hülyeség! Ha én meghalnék Colette és Cora "árvaházba" kerülnének. Mert bár megengedték, hogy én legyek a gyámjuk, mivel hát én csak el tudom tartani őket hiszen megnyertem az Éhezők Viadalát! Több pénzünk van, mint a tizenkettedik körzet polgárainak összesen! Szinte felszakítom az ajtót, ahogy benyitok a házba. A konyhába toppanok és lerogyok az asztal elé, ahol az aratás reggelén alig egy éve még apa is ült. Annyira hiányzik. És nem csak ő. Mindenki! Hiányzik, hogy nem tud anya tanácsot adni. Hiányzik, hogy Conor nincs velünk és nem szívat folyamatosan. Hiányzik mindenki! A konyha fiúkhoz megyek és kiszedem belőle az összes kést, amit csak találok. Kivágom a hátsó ajtót és megállok az öreg almafa tövében. Amióta nem itt élünk a növények meghaltak, mert senki nem foglalkozik velük. A tyúkokat eladtam a Zugban viszont a fa itt maradt. Megállok egy pár méterrel előtte és kis terpeszt imitálok. Hét darab kést találtam. Az elsőt teljes erőmből a fa közepébe vágom. A másikat egy forgással dobom bele. A harmadikat és a negyediket idegesen dobom szerencsétlen fába, aminek meg is látszanak a helyei. Az utolsó késen végig húzom az ujjamat. Felszisszenek a fájdalomtól, de hagyom, hogy a vérem lecsöppenjen a ruhámra. Magam mögé emelem a kést és az orromon keresztül kifújom a levegőt. Lehunyom a szememet és teljes erőmből elhajítom a kést. Ebben a dobásban minden dühöm benne volt. Amit a Kapitólium iránt és Snow iránt érzek. Kinyitom a szememet és elégedetten bólintok. A kések egy S betűt formálnak. Hátat fordítok a fának és nyugodt léptekkel elindulok vissza a Győztesek Falujába. Nem nagyon mászkálnak emberek az utcán. Magam sem tudom, hogy miért, de a házamig az utat vigyorogva teszem meg. Talán azért, mert kiadtam magamból minden düht és idegességet. Mindent. Kitárom az ajtót és levetem a kabátomat. A sarkammal lerúgom a cipőmet és megtapintom az arcomat. A tükörbe pillantva meglátom az arcomat. Teljesen kipirultam a hidegtől. A konyhába sétálok, ahol váratlan csatatérnek kinéző helység fogad. Cora és Colette tiszta liszt és tojás. Akárcsak a konyha. Pislogás nélkül nézek rájuk és összefonom magam előtt a karomat.
- Ezt sürgősen magyarázzátok meg! - biccentek egyet jelezve, hogy kezdhetnek magyarázkodni. Colette letörli a hajáról a tojást és fintorogva a felsőjébe törli.
- Az úgy volt, hogy te nem voltál itthon mi meg éhesek lettünk. - kezdi el mesélni Cora és kirázza a lisztet hosszú barna hajából.
- Igen. Én meg úgy gondoltam, hogy jó lenne, ha kipróbálnám azt a receptet, amit Peeta ajánlott. - bólogat Colette engedelmesen.
- Ez még oké, de nem hiszem, hogy ezt láttátok volna Peetától! - meredek rájuk. Colette lehajtja a fejét.
- Csak Cora nem hallgatott rám és rám öntötte a lisztet! - hisztizik Colette. Cora eltátja a száját.
- Nem igaz! Te dobtad rám tojást! - kiabálja. Pár perc alatt óriási vita alakul ki köztük, mire le kell őket állítanom.
- Takarítsatok ki és soha többet ne csináljatok sütit nélkülem! - túrok a hajamba és kilököm az ajtót magam előtt. - Van elég gondom így is. Az kell még, hogy ti sem hallgassatok rám. - rázom meg a fejemet szomorúan és becsukom az ajtót magam mögött. Felmegyek a szobámba és lerogyok a bársonyos ágyterítőre, amit Cinna küldött a szülinapomra. Eldőlök rajta és beszívom kellemes illatát. Ez az illat szokott visszahozni a rémálmok világából. Nagyon haragszom a húgaimra! Épp elég aggódnom az aratás miatt erre ők most rátesznek egy lapáttal. Beletemetem az arcomat egy puha párnába és legszívesebben beleordítanék. Kopogást hallok. Azonnal felpattanok és a kinyíló ajtóra szegezem a tekintetemet.
- Bejöhetek? - kérdezi Colette. A haja tiszta víz. Gondolom kiöblítette belőle a tojást. Az én ruhám van rajta, amit elkunyizott. Az eperszínű ruha, amit az interjúmon viseltem. Bólintok és hagyom, hogy idősebbik húgom bezárja maga mögött az ajtót és bejöjjön. Leül az ágyamra és szétnéz. Megakad a szeme az éjjeli szekrényemen. Három darab kép van rajta. Egy kép, amin az egész családunk rajta van. Én, anya, apa, Cora, Colette és Conor. Nagyon régi kép. Az aratás előtti napon készült. Az előtt az aratás előtt, ahol Conor nevét húzták. A másik kép a Győzelmi Körúton készült. Katniss és én vagyunk rajta és kivételes eset, de mindketten vigyorgunk rajta. A harmadik képet Effietől kaptam a születésnapomra. Még a viadal előtt készült. Mindenki rajta van. Katniss, Peeta, Effie, Haymitch, Cinna, Portia, Nash és én. Előtte ott a karkötő, amit Katnisstől kaptam. A három kép mögött ott pihen egy kis párnán a koronám. Ami azt jelenti, hogy megnyertem az Éhezők Viadalát.
- Sajnálom. - szólal meg néhány perc elteltével a húgom. - Tudom, hogy most nagy rajtad a nyomás.

- sziszegi idegesen és a kezeivel megigazítja a ruháját. - Az aratás miatt és eleve emiatt az egész miatt. - a felismerés szinte mellbe vág. Colette már nem kislány többé. Szóval erről beszélt Katniss. Hogy a kishúgaink egyszer fel fognak nőni. És érettek lesznek. De én nem akarom, hogy Colette vagy egyáltalán Cora felnőjön. Még azt szeretném, hogy kicsit gyerekek maradhassanak. Még nem kell felnőniük. De ha egyszer aratásra jársz, akkor más csak nem tudsz többet rettegés nélkül ágyba bújni. És Colette már jár aratásra. Cora meg csak egy év múlva fog. Odahajolok a lányhoz és magamhoz szorítom. Colette a vállamon pihenteti az állát ás megsimogatja a hátamat.
- Csak veled és Corával legyen minden rendben. Már csak ti maradtatok nekem. - suttogom könnyes szemekkel. Colette szipogva elhúzódik tőlem.
- Rendben leszünk. Megígérem. - mondja.
Az elkövetkezendő néhány hétben Colette betartja az ígéretét. Én meg rá kell, hogy döbbenjek elhanyagoltam a kapcsolatomat a húgaimmal. Több időt töltök velük és igyekszem mindent bepótolni. Az idő Március vége felé járhat, amikor Cora és Colette azzal állítanak haza, hogy kötelező este tévét nézni. Ez egyből bajt jelent ugyanis csak a Nagy Mészárláskor szoktak minket leültetni a tévé elé és a viadal alatt. Peeta küldött sütit ezért azzal és egy-egy pohár tejjel ülünk le a nappaliban a tévé elé. Megjelenik Panem címere és elkezdődik a himnusz. Pár perc múlva megjelenik az elnöki palota és az erkélyre kilép Snow elnök. Leinti az ujjongó tömeget. Mit akarhat? Nincsen Nagy Mészárlás! A pohár majdnem összeroppan a kezemben, amikor Snow beszélni kezd.
Hogy a körzetekben az emberek ne feledjék el a Kapitólium hatalmát. Elrendeljük, hogy mostantól az aratásra ne tizenkét és tizennyolc év közöttiek jelenjenek meg! Elrendeljük, hogy a tizenegy és húsz év közöttiek vegyenek rész mostantól az aratáson!