.:10.Edzés:.

Sziasztok! Egy kicsit borzalmas állapotban vagyok és lehet, hogy a részre is kihat. Mindegy megpróbálok nem az én fejemmel gondolkodni! Apropó! Az új blogomat akkor nyitom meg ha ezt befejeztem szóval egy hónap múlva körülbelül! Lots Of Love Reni Everdeen :)
_______________________________________________________________________________
Cora kezéből kiesik a pohár és egy nagy csattanással a földön ketté törik. Sokkos állapotban ül a már elsötétült képernyő előtt és pislogás nélkül mered a képernyőre. Colette a szája elé kapja a kezét és a húgára pillant. Kirohanok a párfisért és felseprem a törött üveget. Colette megpróbálja megnyugtatni a kislányt, de Cora továbbra is dermedten néz maga elé. Az ajtón kopogni kezdenek én meg hatalmas léptekkel indulok elé. Kitárom az ajtót és hagyom, hogy Katniss és Prim besiessen rajtuk. Prim kezében egy zacskó van és nincs időm megkérdezni, hogy mi van benne, mert már rohan is a nappaliba. Katniss felakasztja a kabátját és rám néz. A szemei lyukat égetnek az arcomra és hirtelen belém hasít a felismerés. Miattam van. Miattam hoztak új törvényt! Snow így bosszulja meg, hogy elszóltam magamat az arénában. Az arcomon könnycseppek csorognak végig. Nem csak a családom hanem egész Panem miattam került bajba.
- Jól vagy? - kérdezi Katniss és bevezet a nappaliba. Megrázom a fejemet. Colette és Prim beszélgetnek. A könnyeim mögül is látom, hogy Cora elaludt és Colette ölébe hajtja a fejét. Colette simogatja a haját és igyekszik nem felébreszteni. Ez a jelenet mosolyt csal az arcomra és kicsit megnyugszom. De aztán megint eszembe jut a törvény. Sziszegve felhúzom a térdemet és közé dugom az arcomat. Rettenetesen félek. Nem rajtam áll bosszút az elnök, hanem a családomon! Barna hajam selymesen belehull az arcomba és eltakarja az arcomat. Legalább senki nem látja, hogy sírok. A beszélgetésből elcsípem, hogy Cora nyugtató cukorkákat kapott ezért aludt el. Prim a törvény után tudta, hogy Cora kiakad ezért miután véget ért a törvény fogta magát és átjött hozzánk a cukorkákkal. Hálásan pislogok rá Prim meg csak egy mosollyal nyugtázza. Valamit csinálnom kell a lányokkal! Nem mehetek be helyettük az arénába, de! És itt jön az én zseniális ötletem. Megtaníthatom őket bánni a fegyverekkel! Miután Katniss és Prim elmennek elküldöm a húgaimat aludni és én is ágyba bújok. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem alszok, mert az ötletemen agyalok végig. Reggel is elég korán felkelek. Villámgyorsan felöltözök és kirohanok az utcára. Két perc séta után megérkezek Katniss és Peeta házához és bekopogok. Vagy inkább a tenyeremmel ütöm az ajtót, hogy beengedjenek. Katniss már kész felszerelésben nyit ajtót és elindulunk az erdőbe. Éppen a növényeket nézegetjük, amikor előállok az ötlettel.
- Mi lenne, ha megtanítanánk a húgainkat lőni? - teszem fel a kérdést. Katniss kezében összeroppan a bogyó és végig folyik a kesztyűjén vörös csíkot hagyva maga után. Felemeli a fejét lehúzza a kesztyűt a kezéről. Hirtelen beharapom a számat és egy ütést érzek a mellkasomban. Az íj kiesik a kezemből és érzem, hogy megremeg a térdem. Nem csak megremeg egyenesen összerogy és emiatt én is elesek. A fejem koppan a földön és a szemem lehunyódik. Vörös csík, kesztyű. Katniss kezében egy éjfürt bogyó volt. A szívem majd kiugrik a helyéről. Magam előtt látom, ahogy Katniss a magasba emeli a gyümölcsöt és, mintha gúnyosan azt tátogná, hogy most megölöm magamat csak, hogy megmutassam lázadó vagyok, voltam és leszek is! A mellkasom villámgyorsan emelkedik fel-le. A következő jelenetben Saoirse megeszi az éjfürtös húst és meghal. Katniss Everdeen egy lázadó! És én is az vagyok! Katniss megrázza a vállamat és a nevemet kiabálja. Egyre hangosabban és egyre kétségbe esetten.
- Lázadnunk kell! - tátogok hangtalanul. Kipattannak a szemeim és meglátom Katniss kétségbeesett képét. - A viadal után! - ülök fel és undorodva beletúrok sártól ragacsos hajamba. Feküdtem már ennél rosszabban is ezért nem lepődöm meg.
- Látszik, hogy Gale Hawthorne barátnője vagy! - rázza a fejét és segít felállnom. - Mit is mondtál? Meg kell tanítanunk lőni a lányokat? Oké benne vagyok! - bólint és tudom, hogy csak terelni akarja a témát. Elmosolyodom és megkérem, hogy menjünk vissza. Miközben a Győztesek faluja felé baktatunk elgondolkozom. Nem! Ez hülyeség! Nem lázadhatunk fel! Csak mi járnánk rosszabbul. Hogy találhattam ki ekkora idiótaságot? Megbeszéljük, hogy egy óra múlva találkozunk a szokásos helyen. Becsörtetek a házba és lemegyek a pincébe. Arra sem veszem a fáradtságot, hogy levetkőzzek úgy, ahogy vagyok elindítom a zenét és mozogni kezdek. A hajam magától bomlik ki és omlik az arcomba. Nem érdekel semmi. Hogy képzeltem azt, hogy fellázadunk? Oda tipegek Snow elnökhöz és megmondom neki, hogy "te szemét állat, utállak! Miattad lehet meghal az egyik húgom, ha kihúzzák! Most, hogy megbosszuljam fellázadok és fáklyákkal kimegyünk az utcára és azt fogjuk kiabálni, hogy Gyűlölünk Snow elnök!". Ennél nagyobb ökörség nem is juthatott volna az eszembe. A zene elhalkul én meg arccal előre lerogyok a földre. Hangosan felkiáltok és azonnal felülök. Az arcomon valami meleg folyik végig. Vér. Ösztönösen az orromhoz nyúlok, ami nagy valószínűséggel eltört. Felbaktatok a lépcsőn és az első tükörnél ellenőrzöm a kinézetemet. Jól sejtettem. Az orromból úgy ömlik a vér, mint az eső. Fél kézzel az orromat fogom a másikkal a kabátomért nyúlok. Megpróbálok belebújni az anyagba, de csak úgy sikerül, hogy közben a kabátom is tiszta vér lesz. Kifutok az utcára, amikor rájövök, hogy nincs rajtam cipő. Remek. Akkor futás vissza, be a házba és első kezem közé akadó cipő felhúzása. Jó miután felszerencsétlenkedem a cipőmet végre elindulok az eredeti célhoz. Nyugodtan bekopogok és várom, hogy kinyíljon az ajtó. Prim mosolygós arccal nyitja ki az ajtót, de, ahogy meglátja, hogy az orromból ömlik a vér azonnal karon ragad és behúz. Leültet a konyhában és elfut elsősegély dobozért. Közben Mrs.Everdeen hátra hajtja a fejemet és mondja, hogy szorítsam a kezemet az orromra. Prim hamar visszaér és egy nagy kötést tesz az orromra.
- Chanel ennek a kötésnek legalább két hétig fenn kell lennie. - állapítja meg. Szuper. Az aratás napján úgy fogok kinézni, mint, aki orr plasztikai műtéten esett át. - De mi történt?
- Táncoltam. - vágom rá kapásból. Ahogy végig gondolom a dolgot elég nevetségesnek tűnik. És Primnek is feltűnik, mire ő is gondolkodni kezd. Egyszerre nevetünk fel. Az órára nézek és felfedezem, hogy késésben vagyok. Mit is mondott Effie a Győzelmi körúton? Chanel te folyton elkésel! Örülnék, ha többé nem fordulna elő, mert, ha igen, akkor bajok lesznek! 
- Köszönök mindent, de most rohanok! Majd találkozunk! - indulok az ajtó felé. Prim bólint és int egyet. Kilépek az ajtón és óvatosan megtapogatom az orromon pihenő kötést. Már előre hallom Effie vészjósló szavait, ahogy elkezd nekem magyarázni a tánc veszélyeiről. Azon kapom magamat, hogy a szememet forgatom és Effie hangját utánozva ezt mondom: És sose hagyjon el benneteket a remény! Benyomom az ajtót és le sem veszem a kabátomat.
- Colette! Cora! Gyertek elviszlek titeket valahova! - kiabálok fel az emeletre. Cora álmosan vánszorog le a lépcsőről nyomában a fitt és jó kedvű nővérével.
- Juj, de jó! Hova megyünk? - lelkesedik Colette. Cora motyog valamit, amit nem értek és beledugja a kezét a kabátjába.
- Majd meglátod. - mondom és kitárom előttük az ajtót, hogy menjenek ki előttem. Colette ugrándozva lépdel előttem és barna haját dobálja ide-oda. Most elgondolkodtató tény, hogy ezt, hogy csináltad. Mikor még az aratásra készült állvonalig ért a haja most meg már majdnem hosszabb, mint az enyém. Ennyire azért neki sem nő gyorsan a haja. Zsebre vágom a kezemet és a húgaim mögött haladok. Időnként szólok nekik, hogy merre menjenek, de amúgy semmi több kommunikáció nincs köztünk. Direkt terelő úton megyünk, hogy még véletlenül se a törvényszék épülete előtt menjünk el. A lányok ijedten állnak meg a kerítés előtt. Mivel tudom, hogy nem fognak átmenni rajta előttük lépek át a két drót között. Colette azonnal követ viszont Cora habozik.
- Gyere húgi nem lesz semmi baj! - int a kezével Colette. Cora még toporog egy ideig, de végül beadja a derekát és átmászik a kerítés alatt. Bizonytalanul tesz pár lépést. Felsóhajtok és a hátamra veszem, hogy gyorsabban érjünk oda, mert tuti, hogy legalább fél órát késtünk.
- Jé! Neked meg mi történt az orroddal? - bök az arcomra és megérinti a kötést.
- Semmi! - fordítom el az arcomat és tovább lépkedek. A madarak csiripelnek az ég meg egyre világosabb lesz. Katniss és Prim ott állnak a szokásos megbeszélt helyen és várnak. Prim 15 éves létére még most is idegenkedve néz körül az erdőben.
- Arra gondoltunk, hogy itt lenne az ideje, ha megtanulnátok bánni a fegyverekkel! - teszem le Corát a földre. Cora odafut Primhez és a nyakába ugrik. Nagyon szereti őt mivel ő és Colette voltak az egyetlen támaszai, amikor apa meghalt én meg az arénában küzdöttem az életben maradásért.
- Én meg arra gondoltam, hogy, ha már itt vagyok megmutatom, hogy melyik növény ehető és hogyan kell könnyen gyógynövény főzetet kavarni. - szólal meg Prim és leteszi a húgomat a földre.

Bólintok egyet és kiveszem az üreges fából az íjat és a tegezt. Katniss már fog egyet a kezében, de a földön megpillantok még egyet. Ezt még nem láttam gondolom egy a sok közül, ami el van rejtve az erdőben. A földön még ott egy palack, növényútmutató és kések. Kész túlélő tábort fogunk itt nyitni. Katniss először megmutatja, hogy kell lőni és hagyja, hogy a lányok sorban megpróbálják. Cora kicsit bajlódik az íjjal ezért oda megyek hozzá és segítek felaljazni neki. Colette kicsit könnyebben lő, de még egy pár lövés és nagyjából megtanul célozni. Utána én mutatom meg a késsel való dobálás fortélyait és hagyom, hogy megpróbálkozzanak vele. Cora egyetlen kést tud bevágni a fába, de azt sem elsőre. Colettenek eggyel több kést sikerül bedobnia és ragaszkodik hozzá, hogy újra megpróbálhassa. Mivel az idő sürget csak egyszer próbálkozhat újra. Ezek után Prim egy pár szem növényből és vízből csinál krémet, amivel sebet lehet fertőtleníteni. Megnézik a növényútmutatóban a növények nevét és nagyon bólogatnak. Katniss segít nekik fára mászni és velem együtt elkapja akár hányszor lezúgnak róla. A nap már rég lement, de még hátra van a tűzgyújtás. Ez megy a legkönnyebben, mert ehhez nem kell nagy ész! Nagyokat ásítva lépkedek a sötétben és igyekszem nem elesni a kövek között cikázva.
- Köszönöm a segítséget! - ölelem meg hálásan egykori mentoromat. Katniss viszonozza az ölelésemet és mosolyogva eltol magától.
- Nem kell köszönnöd semmit. - rázza a fejét és elindul az utcán. Belépek a házamba és fáradtan felmegyek az emeletre. A szobámba érve azonnal eldőlök az ágyon és elnyom az álom.