.:11.Az önkéntes:.

Jó napot kívánok! Önök Reni Everdeen első számú blogját olvassák melynek címe Impossible Hunger Games 2! Oké ez viccnek is rossz volt. Köszönöm a kommenteket és üdvözlöm a 13. rendszeres olvasómat a blogon! Örülök neki, hogy itt van és remélem marad is! Nem is húzom tovább az időt jöjjön a rész. Remélem sokkolni fog titeket! Lots Of Love Reni Everdeen :)
_____________________________________________________________________________
Rettenetesen örültem neki, hogy a húgaim már szinte maguktól jártak velem az erdőbe tanítás után. Cora inkább a növényekkel barátkozott meg. A fegyvereket is megpróbálta, de nem igazán ment neki. Viszont Colette nagyon jól teljesített. A késekkel már majd, hogy nem úgy bánik, mint én és az íjászkodásban sem teljesít alul. A fáról szerencsére nem zúg le és ennek örülök. Az estéim így teltek nappal viszont teljesen mást csináltam. Vagy legjobb barátnőmmel lógtam, aki ennek nagyon örült vagy Galel voltam, ha éppen nem a bányában volt. De akármennyire is volt viszonylag jó az elmúlt két hetem ma mégis izzadságban fürödve ébredtem fel. És, hogy őszinte legyek még most is az ágyamban fekszek és az óra idegtépő ketyegését hallgatom. Ma van az aratás és most kivételesen örülök, hogy nem vagyok a közelében a gyerek sikolyoknak. A fallal szembe fordulok és csak bámulom percekig. A mai nap menete úgy lesz, hogy délben megérkezik Effie Trinket és megkeres minket, hogy kezdjünk készülődni az aratásra. A húgaim is elkészülnek és átviszem őket Primhez, akivel majd elmennek az aratásra. Hálás vagyok, hogy Prim az utóbbi időben rengeteget segített nekem. És nem csak nekem hanem úgy általánosságban mindenkinek. Nem tudom meddig fekhetek az ágyban csak azt tudom, hogy kint már süt a nap. Nehézkesen kiszállok a biztonságot nyújtó ágyamból és beledugom a lábamat a papucsomba. Pislogok egy párat és kitolom a szobám ajtaját. Éppen időben, ugyanis Cora abban a pillanatban sikít fel. Benyitok a szobájába és megpillantom, ahogy az ágyon ül és előre hátra hintáztatja magát. Odasietek hozzá és átölelem. A könnyei utat törnek és eláztatják a vállamat. Nem érdekel, hogy tiszta víz lesz már megszoktam. Colette már nem álmodik ilyeneket viszont Cora egyre inkább. Érzem, ahogy elapadnak a könnyei és lelassul a légzése. Elaludt. Finoman ráfektetem összekönnyezett párnájára és betakarom. A függönye mögül már elő bukkan egy nyári napfény csík és beragyogja a szobának azon részét, ahová bejutást nyer. Halkan becsukom magam mögött az ajtót és lekocogok a lépcsőn. A konyhába megyek és engedek magamnak egy pohár vizet. A számhoz emelem és azonnal kiürítem. Beledobom a mosogatóba és leülök az egyik székre. Már egyszer viadalt nyertem nem kellene izgulnom most azért, hogy kihúznak. Mivel én fogok húzni! Az óra már tizenegyet mutat. Várjunk csak! 11? Mi van? Ijedtemben felugrok a székről és fel is rúgom. Elhúzom a számat és felállítom a földre esett tárgyat. Effie mindjárt itt van én meg úgy nézek ki, mint, aki most kelt ki az ágyból. De ez így is van. Most keltem ki az ágyból! Colette úgyis mindjárt le jön és Cora is jön vele. Colette az elmúlt napokban egy tapodtat sem mozdult a húga nélkül. Betartotta az ígéretét és vigyázott rá, ahogy kértem. Mikor hazajöttem még egy kamaszlány volt, aki mindig a középpontban akart lenni, de, a konyhás eset után rádöbbent, hogy már csak mi vagyunk neki. És mivel engem már nem kell megvédeni ezért úgy döntött, hogy bármi történjék ő nem engedi, hogy bárki is bánthassa Corát. Ez egy felől megható. És nagyon büszke vagyok rá. De Cora meg megkattan már attól, hogy nem mehet egyedül sehova. Hiába kell ma neki is aratásra mennie nem fogja fel a súlyát annak, hogy ma akár az ő nevét is kihúzhatom. A percek telnek, de én még csak a szekrényig jutottam el, hogy kivegyem belőle a kenyeret és a sajtot. Felszeletelem a pékárut és rákenem a sajtot, ami már megolvadt a szekrényben. Ráteszem a tányérra és készítek egy-egy pohár forró csokit. A gőzölgő italokat az asztalra teszem és az órára pillantok. Ezeknek az elkészítése összesen 30 percet vett igénybe. Már éppen fel akarnék menni, hogy felkeltsem a lányokat, amikor nyílik az ajtó és két ásító kishúgom lép be rajta.
- Jó reg... - harapja el a mondatot Colette és kijavítja magát. - Jó delet, ha van ilyen. - Cora bólint és most kivételesen hagyja, hogy nővére magával húzza. Felülnek a székükre és éhesen csillogó szemekkel elkezdenek enni. Én is leülök reggelizni, de közben folyamatosan az aratáson kattog az agyam. Nem megy. Egész egyszerűen nem tudok másra gondolni! Azzal terelem el a figyelmemet, hogy előveszem a kamrából a sütiket, amiket tegnap sütött Peeta. Kihelyezem az asztalra és veszek belőle egyet. A díszítésen egy fecsegőposzáta ül szájában egy nyíllal. Annyira szép, hogy szinte sajnálom megenni.
- Jó napot! Jó napot! Jó napot! - nyílik ki a konyha ajtaja és Effie tipeg be rajta. Ezek szerint a légpárnás hajója most tette le. - De jó titeket újra látni. - kacag fel és nyom egy rúzsfoltot Cora és Colette arcára. Engem szorosan megölel és elmosolyodik. Talán merem azt állítani, hogy Effie a legnormálisabb kapitóliumi kísérő, akivel valaha találkoztam. Néha kicsit túloz, de ettől eltekintve nagyon is szerethető. A maga időérzékével és a folyamatos dirigálásával nem lehet nem szeretni. - Te jó ég Chanel! Mi történt az orroddal? - tátja el a száját és óvatosan megtapogatja a kötésemet, amit amúgy holnap kell leszednem. Legalábbis Prim ezt mondta.
- Táncolt. - köhint egyet Colette és elmosolyodik. A csokis ital miatt van egy kis bajusz a szája felett és ezzel tisztában is van. Ezért is vigyorog olyan szélesen. Effie rosszallóan a fejét csóválja és elküld fürdeni.
- Átmegyek az ifjú párhoz és megmondom nekik, hogy nézzenek be Haymitchez! Én nem megyek többet be abba a házba. - fintorodik el és kivágja az ajtót. Megtörlöm a kezemet és felslisszolok a lépcsőn. Most csak zuhanyozni szeretnék, mert ha én egyszer beleülök a kádba onnan egy fél napig ki sem jövök. Leveszem a pizsamámat és beállok a fülkébe. Itt valamivel egyszerűbb, mint a Kapitóliumban. Nincsen rajta annyi gomb és nem szór a testemre hab helyett csillámot. A hajamat is átmosom és kilépek a fülkéből. Colette és Cora még úgy sem terveznek készülődni így nyugodtan elkezdem tisztára törölni a hajamat. Miután ezzel is megvagyok egy törölközőt tekerek magam köré és átmegyek a szobámba. A szekrényem tele van azokkal a ruhákkal, amiket a Győzelmi körút során viseltem ezért az elsőt kapom a kezeim közé. Egy egyszerűnek nem mondható kék ruha, ami masnival van díszítve a derekán. Fél pántja van csak és kövekkel díszített a hátulja. Gyönyörű. A hozzáillő cipőt veszem fel és eszembe jut, hogy ezt a ruhát a harmadik körzetben viseltem. Ott egy szalag volt a hajamba masnira kötve. Most sem lesz máshogy! A falamon kattogó óra háromnegyed egyet mutat ezért pár perc alatt felöltözök és a hátamra igazítom a köveket. A hajam szögegyenes és hajráf szerűen belekötöm a szalagot. A tetején egy nagy masnit csinálok belőle és megállok a tükör előtt. Legalább három vagy négy centivel magasabb vagyok a telitalpú miatt. Kicsit billegve megyek le a lépcsőn és szólok a lányoknak, hogy kezdjenek el készülődni. Kettő előtt tíz perccel ott kell lennem a törvényszék épületében. És addig még át kell vinnem Colettet és Corát Primékhez. Nem is kellet kérnem Prim felajánlotta, hogy vigyáz rájuk, amíg én mentorkodom a viadalon. A gondolatra megint elkap a sápadtság és inkább csak leülök a kanapéra és várom, hogy a lányok elkészüljenek. Colette az eperszínű ruhámat veszi fel és ellopja az egyik cipőmet is. Cora abban a ruhában van, amit csak jövőre kellett volna megkapnia. Colette ruhája az, amiben tavaly még ő is ment. Hirtelen eszembe jut, hogy, akkor még apa is velünk volt. És Katniss az én nevemet húzta ki. Elhessegetem a gondolatot és befonom Colette haját, hogy ne lógjon a szemébe. Cora haját is ugyanígy csinálom meg majd megint az órára nézek. Fél kettő. Van még húsz percem, hogy a törvényszék épületébe érjek és, hogy leadjam a húgaimat.
- Ígérjétek meg, hogy jók lesztek és szót fogadtok Primnek és Mrs.Everdeennek. - állok meg velük az Everdeen ház ajtajában.
- Mikor nem fogadtunk nekik szót? - tárja szét a karját Colette. Rosszallóan rázom a fejemet mire Colette felkacag. - Szeretünk Chanel és siess haza! - ugrik a karjaimba és megölel. Cora így tesz és szomorúan elmosolyodik. Bekopogok és várom, hogy kinyíljon az ajtó.
- De jó, hogy itt vagytok. Katniss a törvényszékből hívott és azt üzeni, hogy két perced van oda menni. - mondja Prim. Még meg akarnék szólalni, amikor megrázza a fejét. - Indulj! Ők rendben lesznek nálam. - mosolyodik el biztatóan. Megforgatom a szememet és futásnak eredek a négy centis cipőmben. A házak elmosódnak a sietségem miatt, és ügyelek arra, hogy azért a lábamat ne törjem ki futás közben. Lélek szakadva esek be a törvényszék épületébe.
- Chanelle Hebert! Öt perc múlva kezdődik az aratás! - sipítja Effie, mikor meglát. Asszem bajban vagyok.
- Tudom. - mondom és összekulcsolom a kezemet. - Sajnálom? - vonok vállat. Szét nézek és felfedezem, hogy rajtam kívül tényleg mindenki itt van. Katniss testhez simuló narancssárga ruhát visel. A haja lófarokba van kötve és egy fonás van a feje tetején. Peeta szintén narancssárga öltönyben és nadrágban feszít mellette. Haymitch félig begombolt ingben és barna nadrágban ácsorog halálra vártan. A városi óra elüti a kettőt ezért kinyílik az ajtó és egyesével lépünk ki rajta. A gyomrom görcsbe rándul, ahogy meglátom a hatalmas tömeget. Első sorban a húsz évesek. Mögöttük a tizenkilenc évesek és így sorban. Feljebb emelem a fejemet és felfedezem Primet a 15 évesek között. Cora leghátul áll a 11 évesek között Colette pedig a 13 évesek közé állt be. A polgármester elkezdi hosszas és unalmas beszédét a Sötétség Napjairól. Majd kitér a viadalra és már fel is olvassa a győztesek nevét. Most már az én nevem is köztük van. Effie feláll mellőlem és vigyorogva lép a mikrofon elé és elkezd beszélni.
- Mint az elmúlt éveben most sem én húzok! Idén már a mi kis Chanelünk fogja kihúzni a lányokat. Nagy tapsot kérek a győzteseknek! - kurjantja. Ez a végszavam. Remegve indulok el a pódium felé és lehunyt szemekkel megállok a mikrofon előtt. A szívem hevesebben kezd verni, ahogy szerte nézek a gyerekeken és a már idősebbeken. Valamelyikőjüknek ki fogom húzni a nevét.
- Mint mindig. Lányoké az elsőbbség. - nyöszörgök a mikrofonba és még mindig remegő kezekkel nyúlok a gömbbe. Most sokkal több név van benne. Szerintem nagyobb is, mint az eddigiek. Az orromon keresztül kifújom a levegőt és kiveszek egy cetlit a sok közül. Visszalépek a pódiumra és ismét nagy levegőt veszek. Össze van hajtogatva a papír lap, amire a kiválasztott lány neve van írva.

Nagy nehezen széthajtogatom a lapot és először lehunyom a szememet, hogy ne is lássam kinek a neve van rá írva. Előbb vagy utóbb úgyis fel kellene olvasnom a nevet. És most inkább az utóbbira szavaznék. Kinyitom a szememet és leolvasom a nevet. Nem! Ez lehetetlen! Nem lehet, hogy a több, mint ezer cetli közül pont az ő nevét húztam ki! A szemem megtelik könnyekkel és elernyednek az ujjaim. A papír kihull a kezemből és dermedten állok a pódiumon. Katniss azonnal mellém lép és felszedi a cetlit a földről. Elolvassa a nevet és szaggatottan kezdi szedni a levegőt. Végül már Peeta is csatlakozik hozzánk, de ő sem jár sok sikerrel. Effie bosszankodva igyekszik mellénk. Felkapja a cetlit és határozottan fel akarja olvasni, amikor meglátja a nevet.
- Lehetetlen! - rázza meg a fejét idegesen. A szemében könnyek gyülekeznek és a szája elé kapja a kezét. - Chanel drágám! Kérlek. - tátogja. Letörlöm a könnyeimet és felveszem a papírt a földről. Nem lehet tovább időt húzni. Muszáj fel olvasnom. Az ajkam remeg, de nincs tovább. Ő a kiválasztott és kész!
- Cora Hebert! - a hangom elcsuklik, ahogy a számat elhagyja a mondat. A tömegen megkönnyebbült sóhaj szalad át és utat adnak a kislánynak, aki kővé fagyottan indul el a pódium felé.
- Neee! - hallok egy kiáltást a 13 évesek közül. - Cora! - kiabálja és utat tör magának a lányokon keresztül. - Önként jelentkezem! - sikítja hangosan és fellöki a békeőröket. - Önként jelentkezem kiválasztottnak! - ez nem lehet igaz! Colette odarohan a húgához és megállítja. Kihúzom a kisebbik húgomat, de a nagyobbik fog bemenni az arénába. A 15 évesek közül egy sikítás hallatszik mire Katniss is és én is oda fordulunk. Prim összeesik a földön és hangosan felzokog. Ennél drámaibb még nem fordult elő a viadalon. Colette határozott mozdulatokkal indul el a pódium felé és kerüli a tekintetemet. Effie hátat fordít nekünk és hallom,a hogy halkan felzokog. Ismeri a húgaimat. És szereti őket. Neki ez legalább akkor sokk, mint nekem, Primnek, Katnissnek és a többieknek, akik ismernek engem vagy valamelyik húgomat. Peeta feszengve lép a fiú neveket tartalmazó gömbhöz és kicsit felkavarja, hogy az aljáról húzzon egy nevet. Széthajtja a cetlit és hezitálás nélkül felolvassa a nevet.
- Owen White. - a szemem összeszűkül és most tényleg kiszakad belőlem a sírás. A húgom és a legjobb barátnőm ikertestvére. A tizenhat évesek közül kimászik egy szőke hajú fiú és lehajtott fejjel igyekszik fel az emelvényre. Elhomályosul a látásom és csak annyit látok, hogy Colette és Owen kezet fognak. Ez életem legborzalmasabb napja!