Na, szóval nem akarok nagyon szabadkozni egyszerűen nem volt ihletem. Most már végre van, és meg is írtam több részt, hogy fel tudjam rakni. De legközelebb csap pénteken kaptok részt. Oldalt lehet szavazni, hogy legyek-e megint Reni Everdeen. Köszönöm a szavazatokat. Nem is húzom az időt tovább. Lots Of Love Pansy Graham <3
______________________________________________________________________________
- Elnézést, bocsánat! - török magamnak utat a kiválasztottak, és a stílustanácsadók között. Nem érdekel, hogy most igazából nem kéne ide jönnöm, de én látni akarom a húgomat. Átvágok a termen, de még így is nehezen találom meg a húgomat, és a többieket. Végül Owen szőke haját pillantom meg, és így tudok oda menni. Már majdnem oda érek, amikor valaki megfogja a karomat.
- Chanel! - megfordulok, és szinte majdnem elájulok. Barna haj, aranyos tekintet, és ugyanaz az arc. Florence ismét szemtől-szemben van velem.
- Florence. - motyogom zavartan, és mosolyt erőltetek magamra. Florence megigazítja a ruháját, és viszonozza a mosolyomat.
- Figyelj szeretném meg köszönni. Tudod, amit Fallonért tettél az arénában. - tűr a füle mögé egy tincset. - Ha itt lenne biztos a nyakadba ugrana, és halálra ölelne, de....
- nincs itt - fejezem be a mondatot helyette. Florence félre nézve bólint. - Nem kell megköszönnöd. Fallon olyan volt, mintha a húgom lett volna. - a szoknyám alját kezdem gyűrögetni. Florence elmosolyodik.
- Nekem is hiányzik. Hidd el! Hiszen az ikrem volt. Mindig kevertek minket. És most már egy tesóm sincs. - két ujjával a halántékát kezdi dörzsölni. Barna szeme csillog, ahogy elnéz mellettem. - Most megyek. Örülök, hogy találkoztunk.
- Florence várj! - kiabálok utána. Magam sem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Hiszen ő Fallon testvére. Bár én azt szeretném, ha Colette jönne ki élve az arénából, akkor sem mondhatom neki azt, hogy dögölj meg! - Sok sikert! - nyögöm ki végül. Florence elmosolyodik, és tovább megy. Már azt sem tudom, hogy miért akartam a húgommal beszélni. Idegesen felsóhajtok, és elindulok feléjük. Colette vigyorogva ugrik a nyakamba. Boldognak tűnik. Én meg azt szeretném, ha boldog is maradna. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen. Nem tudom, hogy meddig lesz még velem, de addig szeretném, ha boldog lenne. Eltátogok Cinnának egy köszönömöt, és elindulunk a lifthez. Colette vigyorogva kezd hadarni arról, hogy Cinna milyen csodálatos, és hogy biztosan kikészült a nép. Hát remélem is. Rajtuk szárad a bátyám halála. Ha most kinyírják a húgomat Katniss nem állít meg. Én fellázadok. És ilyenkor hálát adok annak, hogy én vagyok Gale Hawthorne barátnője, mert ő biztos velem tartana. Tényleg. Vajon mi lehet most vele? Biztos abban a nyomorult bányában van. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok ebbe az egészbe. Szegény Gale! És vajon mi lehet Corával? Nézte a felvonulást? Tetszett neki a nővére? A lift zenélő hangot ad ki, ami jelen esetben azt jelenti, hogy ki kell szállni. Colette nem lepődik meg, mert ő már járt itt, amikor Katniss és Peeta esküvője volt, viszont Owen rendesen eltátja a száját, amikor belép.
- A francba is Chanel! Azt hittem elvittek! - lép mellém Katniss. Igen. Nem ártott volna, ha szólok neki mielőtt eltűnök. Kiskutya szemeket vágok pedig tudom, hogy Katniss nem dől be neki. - Most az egyszer elnézem, hogy eltűnsz. De legközelebb véged. - rázza a fejét, és a társalgóba indulunk. Colette és Owen elmennek a szobáikba mi meg beszélgethetünk az egész programról. Amúgy igazából fogalmam sincs, hogy nekem mit kell csinálnom. Először leszek mentor. De igazából jobban örülnék neki, ha nem Colette lenne a lány, akit mentor-állnom kell. Bár még mindig jobb, mint Cora.Colette egy kicsit felkészülten indul az arénába. Megy neki az íjászkodás persze nem profin, de megy. Aztán megy neki a kés dobálás. Szerintem egy kicsit jobban, mint az íjászkodás. Meg persze nagyon jól mászik fára. Meg persze elég ügyes a növényekkel is. Nem is kellene aggódnom, de azért mégis. Hiszen 13 éves. És tőle jóval idősebbek lesznek az arénában. Forogni kezd velem a szoba, és legszívesebben összeesnék.
- Chanel? - zökkent ki gondolatmenetemből Peeta hangja.
- Tessék? - pislogok ártatlanul.
- Azt kérdeztem, hogy jól vagy? - mosolyodik el. Mellette Katniss összeráncolt szemöldökkel néz rám. Jól vagyok persze. Csak a húgom bele került, abba, amitől szerettem volna megóvni.
- Nem tudom. - válaszolok, és lesütöm a szememet. Tényleg nem tudom, hogy mi van velem. Az aratás óta különös érzések kerülgetnek. Nem tudom, hogy mik ezek az érzések. - Mit kell holnap csinálnom, amíg Colette és Owen a kiképzésen lesznek? - seprem ki a hajamat a szememből.
- Megismered a többi mentort. - szól Haymitch. - Ne lepődj meg rajtuk. Mikor Katnisst mutattam be nekik, direkt megszívatták.
- Nem vicces Haymitch! - bokszol a vállába Katniss.
- Mit csináltak? - kérdezem gyanakodva.
- Peeta lenyúlta a kitűzőmet, amíg aludtam, és másnap nem találtam meg. Snow elnökre kezdtem gyanakodni, és nem is akartam találkozni a többi győztessel. Végül muszáj voltam lemenni. És akkor Finnick, és Johanna elővették, és elkezdtek repülni. - csapja homlokon magát Katniss. - Fogalmam sincs, hogy mi értelme volt az egésznek, de azt tudom, hogy a győztesek több, mint fele őrült! - felnevetek, ahogy belegondolok, hogy Katniss mit élt át, amikor találkozott a mentorokkal. Szegény lány. Én is kiakadtam volna a helyében.
- De ugye velem semmi ilyet nem terveznek? - kapom a szám elé a kezemet. Ha Katnisst megszívatták, akkor engem miért ne szívatnának meg? Peeta elvigyorodik.
- Hát ki tudja. Náluk ezt már nem lehet tudni. - szuper, gondolom magamban. Még átbeszéljük a nap további részét, de utána megyünk vacsorázni. A vacsora alatt csak csendesen ülök a rakat kaja felett, és hallgatom Effie folyamatos dumáját. Nem sok kedvem van beszélni. Egyszerűen nincsen kedvem. Colette a tekintetét a tányérján pihenteti, és a villájával bökdösi a fasírtját.
- Nem nézzük meg a felvonulás ismétlését? - hasítja ketté a feszült hangulatot Effie hangja. Persze ő eddig is beszélt, de nem hiszem, hogy figyeltünk is rá. Beadjuk a derekunkat, és átvonulunk a társalgóba, hogy megnézhessük a felvonulás ismétlését. Colette szorosan mellém ül, és a vállamra hajtja a fejét. Kisimítom barna hajtincseit az arcából, és elmosolyodom. A képernyő kivilágosodik, és Caesar Flickerman jelenik meg rajta. Idén valami borzalmas piros vagy vörös árnyalatú haja van. Elsüt néhány poént, amikor felcsendül a himnusz, és elindul az első körzet kocsija. Rachel le sem tagadhatná, hogy Rochelle nővére. Nagyon hasonlítanak csak talán kicsit idősebb. A második körzetbeli lánynak valahogy nem akar beugrani a neve. Azt tudom, hogy valami V betűs. Lehunyom a szememet, hogy erősebben tudjak rajta gondolkodni. Veda. Az egész csaj tiszta csinos. Meg is értem, hogy kiabálják a nevét. Főleg a fiúk. A negyedik körzetből Sebastian elég helyes fiú, és nagyon jól néz ki. Neki sem lesz baj a támogatókkal. Florence búzakölteménye tényleg mesés, és totál olyan, mint Fallon. Ezért is kiabálnak neki olyan hangosan. Aztán a tömeg egyszer csak elhallgat. Nem kiabálnak, nem ujjongnak csak néznek. Mintha megnyomták volna rajtuk a kikapcs gombot. Colette arcán nagyobb vigyor terül szét, és úgy integet, mintha az élete múlna rajta. Mert az is múlik rajta. A képernyő elkezdi mutogatni az első körzetet, a másodikat, és a kilencediket. Colettere és Owenre csupán egyszer tér vissza a kamera. Hát persze. Hiszen ez elég sok mindent elárul. De én büszke vagyok a húgomra. Nagyon büszke. Snow elnök beszéde után kikapcsol a készülék. Nyomok egy puszit Colette arcára, és a szobámba vonulok. Lefürdöm, és egy könnyű pizsamát keresek a szekrényben. Az arcomig húzom a takarót, és lehunyom a szememet. Holnap kezdődik a kiképzés. Csak jelen esetben nem nekem, hanem a húgomnak. Belefúrom az arcomat a párnámba, és megpróbálok aludni. Abból az alvásból csak pár óra sikeredik. Reggel hatkor már az ágyamon ülök, és a kint felkelő napsugarakat bámulom. Féltem Colettet. Nagyon. Nagyon. Nagyon. Ja, meg én is félek. Vajon jó mentor leszek? Az eddigi teljesítményeim alapján nem. Szóval, akkor mentorság Chanel 1:0. Kifésülöm a hajamat az arcomból, és az ablakhoz megyek. Kint nem látok túl sok embert. Nem meglepő hiszen a kapitóliumi emberek tízig alszanak. Neki döntöm a homlokomat a hideg üvegnek, és felnyögök. Az agyamban az után kutatok, hogy ha vissza mehetnék az időben mit kellene megváltoztatnom, hogy az aratáson ne húzzam ki Cora nevét és Colettenek nem kellene jelentkeznie. Egyszerű a megoldás. Hagyd, hogy Clodagh kinyírjon. Vagy Carson. Vagy Rochelle. Vagy Yestin. Vagy bárki a bőségszarunál. És, akkor biztos, hogy nem lenne most itt egy 11 éves gyerek sem. Percekig csak bámulok, és apura gondolok. Vajon mennyire lenne kiakadva? Vagy mennyire lenne rám büszke? Bárcsak el tudtam volna búcsúzni tőle rendesen. Mert nem igazán mondtam neki meg, hogy hálás vagyok neki, és, hogy szeretem. Ökölbe szorítom a kezemet, és sikítva beleverek egyet az ablaküvegbe. Nem érdekel, hogy fáj. Nem érdekel semmi. Meg akarom menteni a húgomat. Megfordulok, és háttal eldőlök a földön. Kitör belőlem a zokogás, és a tenyeremmel a szőnyeget kezdem verni. Szép kis példát mutatok a húgomnak. Őrjöngve vergődöm. Gratulálok Chanel! Nagyon szép nővér vagy!
- Chanel! Chanel ébredj fel! - egy kezet érzek a vállamon, és a nevemet hajtogatja valaki. Kinyitom a szememet, és Katniss aggódó tekintetével találom szembe magamat.
- Mi történt? - kérdezem halkan szinte suttogva. Katniss magához ölel, és nem tervez elengedni.
- Chanel a frászt hoztad rám. Azt hittem, hogy történt veled valami.
- Hol van Colette? - ülök fel, és belekapaszkodom a falba, hogy könnyebben fel tudjak ülni.
- Kiképzésen. Beszélni akart veled mielőtt lemegy, de nem jöttél reggelizni. Ide jött, és akkor talált meg téged a földön fekve. Azt üzeni, hogy majd a kiképzés után beszélni szeretne veled. - mondja Katniss, és felülte az ágyra. - Most készülj. Így is késében vagyunk. - veregeti meg a vállamat. Rám mosolyog, és elhagyja a szobát. A fürdőbe megyek, és lezuhanyzom. A szekrényben egy farmer nadrágra, és lila felsőre esik a választásom. A hajamat összekötöm a fejem tetején, és elégedetten bólintok. Nem buliba megyek. Csak találkozom az eddigi viadalok győzteseivel. Katniss, Peeta, és Haymitch a liftnek támaszkodva várnak rám. Megforgatom a szememet, és rájuk sem nézve belépek a liftbe. Az üvegajtó bezárul, és elindul lefelé. A földszinten Haymitch elvezet minket egy folyosóra. Ott végig megyünk, és egy nagy terembe érkezünk. Katniss bátorítólag rám vigyorog, és a férje támogatásával belép a terembe. Lehajtom a fejemet, és úgy megyek utánuk.
- Íme itt a 76. Éhezők Viadalának győztese! Chanel Hebert emberek! - mögülem érkezik a hang. Lassan megfordulok, és egy vigyorgó szempárral találom szembe magamat. - Ne szégyenlősködj Chanel! Most már közénk tartozol. - lép mellém a fiú, és átkarolja a vállamat. Finnick Odair. A negyedik körzetből. Katniss azonnal mellettem terem.
- Finnick, hogy kell kezelni az őrülteket? - fejbe csapom magamat, és hitetlenül felnevetek.
- Könnyű. Csak bólogass nekik. - Johanna Mason lépked felénk, egy szőke lány társaságában. Ez a lány Daisy Holloway. A 75. Éhezők Viadalának győztese. Katniss arca megkeményedik. Nem tudom. Szerintem nem igazán kedveli Daisyt. Daisy elém lép.
- Gratulálok az esküvődhöz. - elkerekedik a szemem, és oldalra sandítok. Katniss a szája elé kapja a kezét, és csapkodni kezd. Odalép Katnisshez, és ezt mondja neki: - Neked meg gratulálok a viadalhoz. És sajnálom,hogy kihúztad a húgodat. - most már nem tudom megállni én is felnevetek. Johanna lehajtja a fejét, és a szeme elé tartja a kezét.
- Nem Daisy. Katniss ment férjhez, és Chanel húzta ki a húgát. - mutat rám majd Katnissre. Daisy méreget minket egy ideig. Majd bólint. Megveregetem a vállát, és elindulok, hogy megismerkedjek a többiekkel.
- Chanel várj! - kiabál utánam valaki. Daisy szőke tincseit pillantom meg. - Nekem is van húgom. Dorotea a neve. Én is rettegtem attól, hogy kihúzzák. - kezd el fecsegni. Leülünk egy kanapéra, és beszélgetni kezdünk. Daisy elmeséli, hogy Johanna elég sokat segített neki abban, hogy visszatérjen az emlékezete. És bár még mindig vannak az életéből foltjai már egész sokra emlékszik.
- Akkor te is most vagy először mentor? - vigyorodok el, és örülök neki, hogy nem csak én vagyok kezdő. Daisy bólint.
- Ne aggódj. Piper nem fogja kinyírni Colettet. Szerintem elég hamar meg fog halni. gondolkodik el. Nevetve lesütöm a szememet. Daisy elég dilis lány. De szerintem én is az lennék, ha neki csapódtam volna egy hegynek.
______________________________________________________________________________
- Elnézést, bocsánat! - török magamnak utat a kiválasztottak, és a stílustanácsadók között. Nem érdekel, hogy most igazából nem kéne ide jönnöm, de én látni akarom a húgomat. Átvágok a termen, de még így is nehezen találom meg a húgomat, és a többieket. Végül Owen szőke haját pillantom meg, és így tudok oda menni. Már majdnem oda érek, amikor valaki megfogja a karomat.
- Chanel! - megfordulok, és szinte majdnem elájulok. Barna haj, aranyos tekintet, és ugyanaz az arc. Florence ismét szemtől-szemben van velem.
- Florence. - motyogom zavartan, és mosolyt erőltetek magamra. Florence megigazítja a ruháját, és viszonozza a mosolyomat.
- Figyelj szeretném meg köszönni. Tudod, amit Fallonért tettél az arénában. - tűr a füle mögé egy tincset. - Ha itt lenne biztos a nyakadba ugrana, és halálra ölelne, de....
- nincs itt - fejezem be a mondatot helyette. Florence félre nézve bólint. - Nem kell megköszönnöd. Fallon olyan volt, mintha a húgom lett volna. - a szoknyám alját kezdem gyűrögetni. Florence elmosolyodik.
- Nekem is hiányzik. Hidd el! Hiszen az ikrem volt. Mindig kevertek minket. És most már egy tesóm sincs. - két ujjával a halántékát kezdi dörzsölni. Barna szeme csillog, ahogy elnéz mellettem. - Most megyek. Örülök, hogy találkoztunk.
- Florence várj! - kiabálok utána. Magam sem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Hiszen ő Fallon testvére. Bár én azt szeretném, ha Colette jönne ki élve az arénából, akkor sem mondhatom neki azt, hogy dögölj meg! - Sok sikert! - nyögöm ki végül. Florence elmosolyodik, és tovább megy. Már azt sem tudom, hogy miért akartam a húgommal beszélni. Idegesen felsóhajtok, és elindulok feléjük. Colette vigyorogva ugrik a nyakamba. Boldognak tűnik. Én meg azt szeretném, ha boldog is maradna. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen. Nem tudom, hogy meddig lesz még velem, de addig szeretném, ha boldog lenne. Eltátogok Cinnának egy köszönömöt, és elindulunk a lifthez. Colette vigyorogva kezd hadarni arról, hogy Cinna milyen csodálatos, és hogy biztosan kikészült a nép. Hát remélem is. Rajtuk szárad a bátyám halála. Ha most kinyírják a húgomat Katniss nem állít meg. Én fellázadok. És ilyenkor hálát adok annak, hogy én vagyok Gale Hawthorne barátnője, mert ő biztos velem tartana. Tényleg. Vajon mi lehet most vele? Biztos abban a nyomorult bányában van. Kiráz a hideg, ahogy belegondolok ebbe az egészbe. Szegény Gale! És vajon mi lehet Corával? Nézte a felvonulást? Tetszett neki a nővére? A lift zenélő hangot ad ki, ami jelen esetben azt jelenti, hogy ki kell szállni. Colette nem lepődik meg, mert ő már járt itt, amikor Katniss és Peeta esküvője volt, viszont Owen rendesen eltátja a száját, amikor belép.
- A francba is Chanel! Azt hittem elvittek! - lép mellém Katniss. Igen. Nem ártott volna, ha szólok neki mielőtt eltűnök. Kiskutya szemeket vágok pedig tudom, hogy Katniss nem dől be neki. - Most az egyszer elnézem, hogy eltűnsz. De legközelebb véged. - rázza a fejét, és a társalgóba indulunk. Colette és Owen elmennek a szobáikba mi meg beszélgethetünk az egész programról. Amúgy igazából fogalmam sincs, hogy nekem mit kell csinálnom. Először leszek mentor. De igazából jobban örülnék neki, ha nem Colette lenne a lány, akit mentor-állnom kell. Bár még mindig jobb, mint Cora.Colette egy kicsit felkészülten indul az arénába. Megy neki az íjászkodás persze nem profin, de megy. Aztán megy neki a kés dobálás. Szerintem egy kicsit jobban, mint az íjászkodás. Meg persze nagyon jól mászik fára. Meg persze elég ügyes a növényekkel is. Nem is kellene aggódnom, de azért mégis. Hiszen 13 éves. És tőle jóval idősebbek lesznek az arénában. Forogni kezd velem a szoba, és legszívesebben összeesnék.
- Chanel? - zökkent ki gondolatmenetemből Peeta hangja.
- Tessék? - pislogok ártatlanul.
- Azt kérdeztem, hogy jól vagy? - mosolyodik el. Mellette Katniss összeráncolt szemöldökkel néz rám. Jól vagyok persze. Csak a húgom bele került, abba, amitől szerettem volna megóvni.
- Nem tudom. - válaszolok, és lesütöm a szememet. Tényleg nem tudom, hogy mi van velem. Az aratás óta különös érzések kerülgetnek. Nem tudom, hogy mik ezek az érzések. - Mit kell holnap csinálnom, amíg Colette és Owen a kiképzésen lesznek? - seprem ki a hajamat a szememből.
- Megismered a többi mentort. - szól Haymitch. - Ne lepődj meg rajtuk. Mikor Katnisst mutattam be nekik, direkt megszívatták.
- Nem vicces Haymitch! - bokszol a vállába Katniss.
- Mit csináltak? - kérdezem gyanakodva.
- Peeta lenyúlta a kitűzőmet, amíg aludtam, és másnap nem találtam meg. Snow elnökre kezdtem gyanakodni, és nem is akartam találkozni a többi győztessel. Végül muszáj voltam lemenni. És akkor Finnick, és Johanna elővették, és elkezdtek repülni. - csapja homlokon magát Katniss. - Fogalmam sincs, hogy mi értelme volt az egésznek, de azt tudom, hogy a győztesek több, mint fele őrült! - felnevetek, ahogy belegondolok, hogy Katniss mit élt át, amikor találkozott a mentorokkal. Szegény lány. Én is kiakadtam volna a helyében.
- De ugye velem semmi ilyet nem terveznek? - kapom a szám elé a kezemet. Ha Katnisst megszívatták, akkor engem miért ne szívatnának meg? Peeta elvigyorodik.
- Hát ki tudja. Náluk ezt már nem lehet tudni. - szuper, gondolom magamban. Még átbeszéljük a nap további részét, de utána megyünk vacsorázni. A vacsora alatt csak csendesen ülök a rakat kaja felett, és hallgatom Effie folyamatos dumáját. Nem sok kedvem van beszélni. Egyszerűen nincsen kedvem. Colette a tekintetét a tányérján pihenteti, és a villájával bökdösi a fasírtját.
- Nem nézzük meg a felvonulás ismétlését? - hasítja ketté a feszült hangulatot Effie hangja. Persze ő eddig is beszélt, de nem hiszem, hogy figyeltünk is rá. Beadjuk a derekunkat, és átvonulunk a társalgóba, hogy megnézhessük a felvonulás ismétlését. Colette szorosan mellém ül, és a vállamra hajtja a fejét. Kisimítom barna hajtincseit az arcából, és elmosolyodom. A képernyő kivilágosodik, és Caesar Flickerman jelenik meg rajta. Idén valami borzalmas piros vagy vörös árnyalatú haja van. Elsüt néhány poént, amikor felcsendül a himnusz, és elindul az első körzet kocsija. Rachel le sem tagadhatná, hogy Rochelle nővére. Nagyon hasonlítanak csak talán kicsit idősebb. A második körzetbeli lánynak valahogy nem akar beugrani a neve. Azt tudom, hogy valami V betűs. Lehunyom a szememet, hogy erősebben tudjak rajta gondolkodni. Veda. Az egész csaj tiszta csinos. Meg is értem, hogy kiabálják a nevét. Főleg a fiúk. A negyedik körzetből Sebastian elég helyes fiú, és nagyon jól néz ki. Neki sem lesz baj a támogatókkal. Florence búzakölteménye tényleg mesés, és totál olyan, mint Fallon. Ezért is kiabálnak neki olyan hangosan. Aztán a tömeg egyszer csak elhallgat. Nem kiabálnak, nem ujjongnak csak néznek. Mintha megnyomták volna rajtuk a kikapcs gombot. Colette arcán nagyobb vigyor terül szét, és úgy integet, mintha az élete múlna rajta. Mert az is múlik rajta. A képernyő elkezdi mutogatni az első körzetet, a másodikat, és a kilencediket. Colettere és Owenre csupán egyszer tér vissza a kamera. Hát persze. Hiszen ez elég sok mindent elárul. De én büszke vagyok a húgomra. Nagyon büszke. Snow elnök beszéde után kikapcsol a készülék. Nyomok egy puszit Colette arcára, és a szobámba vonulok. Lefürdöm, és egy könnyű pizsamát keresek a szekrényben. Az arcomig húzom a takarót, és lehunyom a szememet. Holnap kezdődik a kiképzés. Csak jelen esetben nem nekem, hanem a húgomnak. Belefúrom az arcomat a párnámba, és megpróbálok aludni. Abból az alvásból csak pár óra sikeredik. Reggel hatkor már az ágyamon ülök, és a kint felkelő napsugarakat bámulom. Féltem Colettet. Nagyon. Nagyon. Nagyon. Ja, meg én is félek. Vajon jó mentor leszek? Az eddigi teljesítményeim alapján nem. Szóval, akkor mentorság Chanel 1:0. Kifésülöm a hajamat az arcomból, és az ablakhoz megyek. Kint nem látok túl sok embert. Nem meglepő hiszen a kapitóliumi emberek tízig alszanak. Neki döntöm a homlokomat a hideg üvegnek, és felnyögök. Az agyamban az után kutatok, hogy ha vissza mehetnék az időben mit kellene megváltoztatnom, hogy az aratáson ne húzzam ki Cora nevét és Colettenek nem kellene jelentkeznie. Egyszerű a megoldás. Hagyd, hogy Clodagh kinyírjon. Vagy Carson. Vagy Rochelle. Vagy Yestin. Vagy bárki a bőségszarunál. És, akkor biztos, hogy nem lenne most itt egy 11 éves gyerek sem. Percekig csak bámulok, és apura gondolok. Vajon mennyire lenne kiakadva? Vagy mennyire lenne rám büszke? Bárcsak el tudtam volna búcsúzni tőle rendesen. Mert nem igazán mondtam neki meg, hogy hálás vagyok neki, és, hogy szeretem. Ökölbe szorítom a kezemet, és sikítva beleverek egyet az ablaküvegbe. Nem érdekel, hogy fáj. Nem érdekel semmi. Meg akarom menteni a húgomat. Megfordulok, és háttal eldőlök a földön. Kitör belőlem a zokogás, és a tenyeremmel a szőnyeget kezdem verni. Szép kis példát mutatok a húgomnak. Őrjöngve vergődöm. Gratulálok Chanel! Nagyon szép nővér vagy!
- Chanel! Chanel ébredj fel! - egy kezet érzek a vállamon, és a nevemet hajtogatja valaki. Kinyitom a szememet, és Katniss aggódó tekintetével találom szembe magamat.
- Mi történt? - kérdezem halkan szinte suttogva. Katniss magához ölel, és nem tervez elengedni.
- Chanel a frászt hoztad rám. Azt hittem, hogy történt veled valami.
- Hol van Colette? - ülök fel, és belekapaszkodom a falba, hogy könnyebben fel tudjak ülni.
- Kiképzésen. Beszélni akart veled mielőtt lemegy, de nem jöttél reggelizni. Ide jött, és akkor talált meg téged a földön fekve. Azt üzeni, hogy majd a kiképzés után beszélni szeretne veled. - mondja Katniss, és felülte az ágyra. - Most készülj. Így is késében vagyunk. - veregeti meg a vállamat. Rám mosolyog, és elhagyja a szobát. A fürdőbe megyek, és lezuhanyzom. A szekrényben egy farmer nadrágra, és lila felsőre esik a választásom. A hajamat összekötöm a fejem tetején, és elégedetten bólintok. Nem buliba megyek. Csak találkozom az eddigi viadalok győzteseivel. Katniss, Peeta, és Haymitch a liftnek támaszkodva várnak rám. Megforgatom a szememet, és rájuk sem nézve belépek a liftbe. Az üvegajtó bezárul, és elindul lefelé. A földszinten Haymitch elvezet minket egy folyosóra. Ott végig megyünk, és egy nagy terembe érkezünk. Katniss bátorítólag rám vigyorog, és a férje támogatásával belép a terembe. Lehajtom a fejemet, és úgy megyek utánuk.
- Íme itt a 76. Éhezők Viadalának győztese! Chanel Hebert emberek! - mögülem érkezik a hang. Lassan megfordulok, és egy vigyorgó szempárral találom szembe magamat. - Ne szégyenlősködj Chanel! Most már közénk tartozol. - lép mellém a fiú, és átkarolja a vállamat. Finnick Odair. A negyedik körzetből. Katniss azonnal mellettem terem.
- Könnyű. Csak bólogass nekik. - Johanna Mason lépked felénk, egy szőke lány társaságában. Ez a lány Daisy Holloway. A 75. Éhezők Viadalának győztese. Katniss arca megkeményedik. Nem tudom. Szerintem nem igazán kedveli Daisyt. Daisy elém lép.
- Gratulálok az esküvődhöz. - elkerekedik a szemem, és oldalra sandítok. Katniss a szája elé kapja a kezét, és csapkodni kezd. Odalép Katnisshez, és ezt mondja neki: - Neked meg gratulálok a viadalhoz. És sajnálom,hogy kihúztad a húgodat. - most már nem tudom megállni én is felnevetek. Johanna lehajtja a fejét, és a szeme elé tartja a kezét.
- Nem Daisy. Katniss ment férjhez, és Chanel húzta ki a húgát. - mutat rám majd Katnissre. Daisy méreget minket egy ideig. Majd bólint. Megveregetem a vállát, és elindulok, hogy megismerkedjek a többiekkel.
- Chanel várj! - kiabál utánam valaki. Daisy szőke tincseit pillantom meg. - Nekem is van húgom. Dorotea a neve. Én is rettegtem attól, hogy kihúzzák. - kezd el fecsegni. Leülünk egy kanapéra, és beszélgetni kezdünk. Daisy elmeséli, hogy Johanna elég sokat segített neki abban, hogy visszatérjen az emlékezete. És bár még mindig vannak az életéből foltjai már egész sokra emlékszik.
- Akkor te is most vagy először mentor? - vigyorodok el, és örülök neki, hogy nem csak én vagyok kezdő. Daisy bólint.
- Ne aggódj. Piper nem fogja kinyírni Colettet. Szerintem elég hamar meg fog halni. gondolkodik el. Nevetve lesütöm a szememet. Daisy elég dilis lány. De szerintem én is az lennék, ha neki csapódtam volna egy hegynek.
Nagyon jó lett ez a rész, jól mutatod be az általános piszkálódást a győztesek között :)
VálaszTörlés