20.Jó újra látni téged!

Effie ront a szobámba és lerántja rólam a takarót. Kapok kerek 10 percet, hogy megreggelizzek. Valami salátát kezdek a számba lapátolni, amikor a felkészítő csapat megérkezik. Megint felkerül az arcomra a krém és megint fecsegni kezdenek.
- El sem hiszem, hogy másodjára mehettünk fel a színpadra. - ájuldozik Octavia. A hajam most teljesen egyenesen omlik a vállamra. Cinna megérkezik és a felkészítő csapat kimegy a szobából. Egy eperszínű pánt nélküli ruhát ad rám, ami szintén combközépig ér. Fehér tűsarkú cipő kerül a lábamra. Az arcom egészen egyszerű sminkben úszik, a hajamban pedig mindössze egy hajpánt van, amin egy eper van. Elindulok a társalgóba és kétszer is a falnak kell támaszkodnom mivel, megbotlom. Az arénában nem kellett ilyen cipőkben lennem ezért most nehéz rászokni. Egy fehér fotelt látok, ami le van fedve egy vajszínű huzattal. Katniss lép mellém és a fejét rázza. Az ő interjújáról beszél. Mintha nem láttam volna. Kimegy a szobából és Caesar lép be rajta. Magához ölel és felnevet.
- Szép volt Chanel! - veregeti meg a hátamat. Szép? Szerintem meg csúnya. Bár ha belegondolok, ha Caesar ezt mondta volna kicsit megsértődtem volna. Leülök a fotelbe és kényelembe helyezem magamat az interjúra. Elkezdődik a visszaszámlálás és már élőben is vagyunk. Caesar elsüt néhány poént és kezdetét is veszi a komoly téma. Kisimítok egy tincset a szememből és rámosolygok.
- Jó újra látni téged! - mondja. Úgy teszek, mintha elpirulnék és felkuncogok.
- Az érzés kölcsönös. Őszintén bevallom, hogy nem gondoltam, hogy itt fogok még ülni. - teszem a szívemre a kezemet. Caesar legyint. Eltársalgunk a kiválasztottak haláláról és már nálam és a szövetségeseimre esik a szó.
- Ulrica volt az első szövetségesed. Mit éreztél, amikor figyelmeztetted, de ő nem hallgatott rád? - hogy mit éreztem? Kérem szépen fájdalmat, szomorúságot és dühöt. De ezt nem mondom ki.
- Szomorú voltam. Ulrica és én nagyon jóban lettünk. - ez hazugság. Csak nem öltük meg egymást. Amúgy ha nem mentettem volna meg az életét az a kis csitri leszedte volna a fejemet. Caesar eggyüttérzően megrázza a fejét és rám mosolyog.
- Sajnálom, de tényleg. Evezzünk is tovább. Fallon a kislány a kilencedikből. - ahogy kimondja a nevet a gyomrom görcsbe szorul. Megint a viadalon vagyok és előttem van, ahogy a madár belevájja a körmét a lány vállába. Ahogy a lavina majdnem elsodorja. Aztán Clodagh elvágja a torkát. Mielőtt elsírhatnám, magamat Caesar gyönyörű dolgokat kezd mondani Fallonról.
- Fallon csodálatos kislány volt. Angyalba bújtatott ördög. Ha kellett aranyos volt. Ha kellett gyilkolt. Így mentette meg az életemet is. - dadogok közben arcra fagyott mosollyal. Tovább megyünk és Nash jön. A térdem remegni kezd már csak a gondolattól is, hogy ő nincs többé.
- Elvesztetted a szerelmedet. - mondja Caesar. Ebben a percben elerednek a könnyeim. A sminkem gyönyörűnek nem mondható csíkot húz az arcomon a könnyeim társaságában. Caesar meglepődik. Ritka volt eddig a viadal történetében, hogy egy győztes elsírta magát. Most viszont én itt ülök és itatom az egereket. Caesar feláll a székéből és megölel. Folytatni kell, az interjút ezért elkenem a sminkemet és hihetően elmosolyodok.
- Nash és én... - kulcsolom össze a kezemet. - Izé mi... - nem tudom befejezni a mondatot. Caesar a segítségemre siet és bedob valami poént. Köszönöm Caesar! Megmentettél. Nem kérdez többet csak amikor Rochelle gyilkossága következik.
- Ha jól értem Rochelle már könyörgött, hogy öld meg. - Caesar igazat beszél. Összedörzsölöm a tenyeremet és nagy levegőt veszek.
- Igen. Könyörgött. Ezért tettem. - válaszolok. A közvetítés véget ér. Felállok, és a szobámba megyek. Gyorsan lemosom a festékem maradékát és el akarok pakolni. Csak a kis Fecsegőposzátás dísztű virít az ágyamon. Katniss. Vissza kell neki adnom. Kilépek a szobámból és Katnisshez megyek.
- Köszönöm. Szerencsét hozott. - nyomom a kezébe a dísztűt. Katniss magához húz és megölel. Lemegyünk a lifttel és sötétített ablakú kocsikkal hajtunk a vonat állomásra.
A vonatról még dobok egy puszit a közönségnek és becsukódik előttem a szerelvény. A kabinomba érve eldőlök az ágyon és a plafont kezdem bámulni. Két nap múlva otthon leszek. A családommal. Alig várom, hogy megölelhessem a húgaimat, apát és Oceant. Mosolyogva az arcomra húzok egy párnát és elalszom.
- Elkaplak felrobbant lány! - Clodagh és Rochelle ördögien nevetnek és tudom, hogy a nyomomban vannak. Gyorsabb tempóra kapcsolom a lábaimat és átugrok egy bokrot. Sajnos sikertelenül ezért a hóban landolok. Felpattanok és tovább futok. Mindjárt utolérnek. Fél vállról hátrafordulok futás közben. Nem Clodagh és Rochelle üldöznek. Fallon az és Ulrica. Egy kés zúg el a vállam fölött és beleáll egy fenyőbe. Megint eltanyázok a földben. De ezúttal nem tudok felállni. Ulrica megfordít és egy kést nyom a halántékomhoz. Már majdnem elvágja a torkomat, amikor valaki felrántja a két lányt a földről és a fához nyomva megfojtja őket. Katniss az. A kezét nyújtja és felállít. Ekkor két ágyúdörgést követően egy fiút pillantunk meg. Yestin áll ott egy buzogánnyal a kezében. A nyomrom szaltózik egyet és futni kezdek az ellentétes irányba. Katniss felsikít. Yestin megölte. Nekicsapódom egy fának, amit nem láttam. A fa hirtelen átváltozik egy mutánssá. Egy madárrá. Egy fecsegővé. Hatalmas szárnyaival csap egyet én meg felrepülök a magasba. A bőségszaru tetején landolok, ahol egy halott testet fedezek fel. Colette az. Mellette Cora fekszik szintén halottan. Valaki a nevemet kiabálja. Lenézek és látom, hogy Conor áll ott. Le akarok mászni, amikor meglátom, hogy nincsen lábam. Én vagyok a bőségszaru. 
Sikítva és izzadságban fürödve ébredek fel. Csak egy álom volt. Csak egy álom. Felülök az ágyban és megpillantom a mentoromat.
- Nyugi Chanel. Nem történt semmi. - simogatja meg a kezemet. A légzésem megint szaporább lesz. Katniss segít, hogy normalizálódjon. Lerúgom magamról a takarót és lelógatom a lábamat a földről.
- Hogy kerülsz ide? - dörzsölöm a szememet. Katniss elmosolyodik.
- Gondoltam, hogy rémálmaid lesznek. Ezért jöttem. - magyarázza és maga mellé nyúl. - Meg ezért. - egy kis csomagot nyom a kezembe. - Boldog tizenhatodik születésnapot! - a szám is tátva marad. Mindig elfelejtem a szülinapomat. Általában úgy szokott lenni, hogy reggel Colette és Cora a nyakamba zúdítanak egy nagy pohár vizet és együtt töltjük az egész napot. Amikor azt mondtam, hogy nem rég töltöttem be a tizenötöt akkor arra gondoltam, hogy majdnem egy éve. Hát ige. Egy év gyorsan eltelik. Kibontom a csomagot és egy karkötőt kapok a kezembe. Egy egyszerű ezüst karkötő. De mégsem. Van rajta egy figura. Egy figura ami engem ábrázol. Chanel Hebertöt a 76.Éhezők viadalának győztesét.

Nagyon rövid részecske lett. Sajnálom. Tényleg. Megpróbálok holnap is dupla rész hozni és pénteken zárom az első évadot. Pipákat, komikat szívesen fogadok. Lots of Love Reni Everdeen :)