.:12.Őrült:.

Wáááá. Igen elég szépen kezdem a bejegyzést. Túl vagyunk a 10.000 megtekintésen! Miattatok írom a történetet. És végeztem egy kis kutatást és feltűnt, hogy a legelső kommentemet Abby Silver írta. Szeretném neked és mindenkinek megköszönni, aki csak ír nekem. Szörnyen hálás vagyok érte. Ha nem lennétek a blog se lenne. Nem is húzom tovább az időt. Lots Of Love Reni Everdeen :)
_______________________________________________________________________________
Itt az ideje, hogy a családtagok elbúcsúzzanak a kiválasztottaktól. Colettehez összesen három ember fog bemenni. Cora, aki helyett önként jelentkezett. Prim, aki húgaként szereti, és rengeteget vigyázott rá. És Gale, aki mivel a barátom elbúcsúzik a húgomtól. Nekem hivatalosan fel kellene szállnom a vonatra, de megmondtam Katnissnek, hogy én megvárom a húgomat. A békeőrök szorosan körül fognak, amikor megérkezik Cora. A szemeit könnyek áztatják, és úgy néz rám. Megsimogatom a haját.
- Menj be. Vár rád! - intek az ajtó felé. Cora megtörli a szemét, és bólint egyet. Bemegy az ajtón, és hallom, ahogy hangosan felzokog. Ez annyira lehetetlen. Nem tudom megakadályozni sehogy, hogy a húgom életben maradjon. Szeretnék bemenni helyette az arénába még egyszer, de ez teljességgel lehetetlen.
- Hé, Chanel! - legyezi meg előttem egy lány a kezét. Az ő szeme is vörös a sírástól. Szőke haja izzadtan tapad az arcára. Egy könnyű mozdulattal kisepri onnan, és megpróbál mosolyt erőltetni az arcára. - Sajnálom. - rázza meg a fejét. Süt a hangjából a szomorúság. Mellőlem egy békeőr benyit a szobába, és kirángatja sikongató húgomat. Prim magához öleli Corát, és bemegy helyette. Cora a nyakamba ugrik. Sírva könyörög. Könyörög, hogy mentsem meg a nővérét. A lift kinyílik, és Gale lép ki rajta. Leteszem a földre a húgomat. Gale odarohan, és szorosan magához ölel. A száját a hajamon pihenteti. Prim kilép a szobából, és kézen fogja a húgomat. Int egyet mielőtt belép a liftbe. Gale gyorsan megpuszil majd bemegy Colettehez. Most már nem jön senki. Nincsen több ember, akitől Colette elbúcsúzhatna. Mi lesz, ha a Kapitóliumba érünk? Colette elmegy mellőlem. És lehet, hogy soha többé nem lesz a kishúgom, akit meg kell védenem a világ veszélyeitől. Nem akarok sírni, mert Colette nem sokára kilép azon az ajtón, és ha én sírok ő is. Gale kirántja a karját a békeőr szorításából, és hozzám lép.
- Rendben lesz. Minden. - simítja ki a szemembe hulló hajamat. Lehajol hozzám, és megcsókol. Most jövök rá, hogy csak három hét múlva találkozunk újból. Átkarolom a nyakát, hogy közelebb legyek hozzá. Nem érdekel a kis közönségünk. Gale még nyom egy apró puszit a számra mielőtt elmegy.
- Végzett. - biccentek a békeőr felé. Szigorú tekintettel bemegy a szobába, és a húgommal jön ki onnan. Colette arca felderül, ahogy meglát, de azonnal lehervad a mosolya. Beszállunk a liftbe, és elindulunk lefelé. Lent beszállunk a kocsikba, amik majd a vonatállomásra visznek bennünket. Colette feje az ablaküveghez koccan, és az ujjaival apró köröket rajzol rá. Nem hiszem el, hogy meghalhat. Persze egyszer úgyis meg kellett volna halnia, de nem egy viadalon. Hihetetlen, hogy  Hebert család ennyire borzalmas helyzetben van. Kihúzzák a legidősebb fiút. Aztán kihúzzák a legidősebb lányt. A legidősebb lány kihúzza a legfiatalabbat, és a középső lány önként jelentkezik helyette. Összerázkódom ettől a gondolattól. Szerencsére hamar megérkezünk, és most nem engem hanem a hugicámat veszik a kamerák. Owen kapkodja egy ideig köztünk a fejét. Igazából nagyon hasonlítunk egymásra. Csak Colette haja valamivel hosszabb, mint az enyém. Sóhajtva nézem, ahogy a vonat ajtaja becsukódik előttünk. A könnyeim elhomályosítják a látásomat. Jobban félek, mint a saját viadalom előtt. Sőt még annál is jobban. Elvezetem őket az étkezőbe, ahol a többiek már elfoglalták helyüket. Haymitch idén is velünk utazik. Katnissék nem is mennek nélküle a Kapitóliumba. Colette meg sem lepődik a sok kajától. Ő már megszokta a "gazdag" életet. Viszont Owen szája kettényílik a meglepettségtől.
- Szedjetek kaját utána beszélünk. - mondja Peeta, és mosolyogva nézi, ahogy a két kiválasztott elkezdi tele pakolni a tányérját. Míg Owen telepakolja a tányérját Colette csak annyit szed, mint általában. Körbeüljük az asztalt. Én egy csésze gőzölgő teát fogok a két kezem közé, és mélyen belebámulok. Katniss belebök az oldalamba. Azt akarja sugallni, hogy kezdjek már beszélni hisz mentor vagyok vagy mi fene.
- Idén én leszek Colette mentora, és Peeta lesz Owen mentora. - szép. Ennyit voltam képes kinyögni. Colette villája megáll a levegőben. - Hol van Effie? - fordítom az üres hely felé a tekintetemet mivel feltűnik, hogy kedvenc Kapitóliumi kísérőm hiányzik közülünk.
- A szobájában emészti az aratást. - morogja Haymitch egy piás üveget lötyögtetve a kezében. Bólintok egyet majd belekortyolok a teámba. A feszültséget szinte tapintani lehetne. Vagy egy ollóval elvágni. Mindegy melyik hasonlatot használjuk. Az asztalnál ülő emberek mind ismerik a húgomat. Legalább annyira, mint engem. Megiszom a teámat, és felállok az asztaltól. Kimegyek az étkezőből, és megkeresem a szobámat. Most nem Lány Kiválasztott felirat lesz a szobámon. Most Női Mentor felirat díszeleg az ajtómon. Peeta és Katniss persze egy szobát kaptak ezért összesen hat szoba van a folyosón. Benyomom az ajtót, és hirtelen elöntik az agyamat az emlékek. Ez a szoba talán egy kicsivel kisebb, mint a kiválasztottak szobája, de nem sokkal. Ugyanúgy egy ajtó és egy szekrény foglal helyet benne. A fal sötét színűre van mázolva alattam pedig ugyanolyan színű szőnyeg foglal helyet. Kiszedem a szalagot a hajamból, és lerúgom a cipőmet. A falhoz megyek, és egész egyszerűen elkezdem beleverni a fejemet.
- Ha a Kapitóliumba érünk az első dolgom lesz, hogy megkeresem Finnicket, és megkérdezem tőle, hogy hogyan kell kezelni az őrülteket. - Katniss hangjára eszmélek fel, és összehúzott szemöldökkel meredek rá.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy őrült vagyok? - teszem csípőre a kezemet.
- Te mondtad nem én. - keményedik meg az arca.
- De Finnick, hogy tudja kezelni az őrülteket? - kérdezem, mert ez nekem homályosan cseng.
- Annie Cresta a felesége. - adja tudtomra a tényt Katniss. Fejbe csapom magamat, és a fejemet rázom, mert nem tudom, hogy ezt, hogy felejthettem el. - Nézd tudom, hogy kiakadtál az egész miatt, de nem kéne agyi sérüléseket szerezned emiatt. - nyúl a kezem után. Megérinti a csuklómat, és elmosolyodik. Fel sem tűnt, hogy a tőle kapott karkötőt viselem. Csak alváshoz szoktam levenni, mert félek, hogy összenyomom. És most kivételes eset, de rajtam van. Ahogy így ülünk egymás mellett rájövök, hogy a viadal után is ez volt. Csak akkor győztesként mentem haza a vonaton most meg mentorként megyek a Kapitóliumba.
- Nem akarom, hogy meghaljon. - mondom és elcsuklik a hangom a mondat végére. Katniss arca megfeszül, és felém hajol, hogy megöleljen. Beletemetem a vállába a fejemet, és most utat engedek a könnyeimnek. Ha Colette meghal csak Cora marad nekem.
- El kell mondanom neked valamit. - suttogja elhaló hangon. A könnyeimet törölgetve húzódok el tőle. Katniss feszengeni kezd, és megpróbálja visszaszívni, amit mondott.
- Mondd el. - unszolom. Katniss beletúr a hajába, és összekócolja. Látszik rajta, hogy megbánta, amit mondott.
- Csak Cora neve volt felírva a cetlikre. - nyögi ki, és azonnal elkerekednek a szemei. A szám ketté nyílik a döbbenettől. Tessék? Hogy mi van? Cora neve volt a cetliken. Snow így áll bosszút azért a kis elszólásomért. Pedig nem mondtam semmit csak annyit, hogy a Kapitólium bábja vagyok. Ezért kell engem büntetnie?
- Honnan tudod? - kapkodok levegő után.
- Amíg te vártad Colettet én lenyúltam az üveggömböt. Széthajtogattam vagy 20 cetlit, és mindegyiken Cora neve állt. Egyetlen cetli volt, amin meg Ocean neve szerepelt. - látszik rajta, hogy dühíti, amit mond. Megértem. Engem is dühít. A kezemmel egy párna után kutatok, hogy beletudjak ordítani. Fehér selyem párna, és könnyedén belenyomom az arcomat. Sikítani kezdek, és kezdem érteni, miért akar engem Katniss kezeltetni. - Vacsoránál találkozunk. - szól Katniss, és hallom, ahogy csapódik az ajtó utána. Szegény párnát könnyekkel áztatom be, és folyamatosan vergődök. Snow egy icipici elszólás miatt megakarja ölni a kisebbik húgomat. De ezt Colette megakadályozta, és helyette ő megy a biztos halálba. Na, persze Snow ennek is örül, hiszen tök mindegy. Valamelyik húgom haljon meg. A szoba átvált valami sötétebb színre, és ezzel adja tudomásomra, hogy jé este van. Leveszem a kék ruhámat, és a cipők mellé hajítom. Bemászok a szekrénybe, hogy ki tudjak belőle venni valami mást. Egy fehér nadrágon, és ingen állapodok meg. Belegyömöszölöm magamat, és kimegyek vacsorázni. Én érkezem utoljára, de Effie most nem teszi szóvá a késésemet. Elkenődött a szemfestéke, és parókája is kicsit ferdén áll a fején. Szomorú mosoly ül az arcán, és csak időnként kotyog közbe. Nem vagyok éhes így csak egy kis muffinnal szemezgetek. Colette folyamatosan az arcomat nézi abban a reményben, hogy le tud róla valamit olvasni. Póker arcot vágok, mintha érzéketlen volnék. Persze nem vagyok érzéketlen. Egész egyszerűen semmi kedvem most beszélni vele. Vacsora után átmegyünk egy másik szobába, hogy megnézhessük az aratást. Előre félek tőlük. Kisebbek, nagyobbak. Erősebbek, gyengébbek. Mind Colette ellenfele. Ja, meg Owen ellenfele is. Katniss és Effie közé ülök le. A képernyő kivilágosodik, és az első körzetet mutatják. Egy rikító sárga parókás nő kihúz egy 14 év körüli lányt, de egy vörös hajú magas jelentkezik helyette. A szívem kihagy egy ütemet. Ugyanaz a lány, aki rám mosolygott a Győzelmi körúton. Aki egyedüliként jelent meg a húga családjaként. Akinek én öltem meg a húgát. Rochelle nővére. Rachel. Katniss ijedten fordítja felém a tekintetét. Tudja, hogy ki ő. Persze, hogy tudja. A fiú egy kigyúrt, és izmos 20 éves. Ezt nem hiszem el. Colette összerezzen a sarokfotelben. Látszik rajta, hogy megijedt. Persze. Ilyen ellenfeleim voltak nekem is. A második körzetből két 19 évest húznak ki. A fiú a mellkasát veri míg a lány a haját dobálgatja, és puszit dobál a fiúknak. Szőke haja van, és kék szeme. Első ránézésre egy csinibabát vélsz benne felfedezni, de a tekintetében ott a gyilkos vágy. A harmadik körzetből két 11 évest húznak ki. Persze. Hiszen ott senki nem fog helyettük jelentkezni. A negyedik körzet következik. A lány fekete hajú, és homályos tekintetű. A fiú viszont azonnal megfog. Nem tudom miért. 14 éves körül lehet. Barna haja össze-vissza meredezik a fején. Piszkosszürke tekintetével pásztázza a közönséget. Egész helyes srác. És izmosnak is néz ki. Colette szeme felcsillan, ahogy nézi. Kamasz. Az ötödik, és hatodik körzet semmilyen, és viszonylag unalmas az a tipikus bőségszarunál hal meg elsőnek kinézetű lány, és fiú. A hetedik körzetbeli lány nem is hasonlít lányra. Folyamatosan morog, és vicsorog a közönségre. A fiú meg egy nyápicnak tűnik első látásra. De másodikra is.

A nyolcas egy beteg, nyomorék sántikálós lány. A fiú meg a testvére, aki szintén sántít. Elfacsarodik a szívem, ahogy belegondolok. Ezek nem sokáig fognak élni. A kilencedik körzetből egy szerencsétlen 11 éves lányt szólítanak. Már éppen megsajnálnám, amikor egy lány kirongyol a 13 évesek közül.
- Önként jelentkezem! - a szívem ismét kihagy egy ütemet. Barna haj, barna szem és ugyanaz az angyali tekintet, mint a kis szövetségesemnek. Automatikusan a nyakamhoz kapok, és megszorítom a nyakláncomat. Florence. Nem is látom, hogy a fiú kicsoda annyira a lányra koncentrálok. Fallon miatt teszi. Vagy miattam. Tudja, hogy mire gondoltam a körút alatt. A tizedik, és tizenegyedik körzetből egyaránt egy 16 éves lány, és fiú lesz a kiválasztott. Aztán következik a drámáiról híres tizenkettedik körzet. Halálra vált arccal húzom ki a nevet, és kezdődik a feszkó. Katniss, is elejti, Peeta is és Effie is. Végül felolvasom a nevet. A kisebbik húgom előlép, de Colette azonnal vagyis nem azonnal kicsit később jelentkezik helyette. Utána Owen neve is kihúzásra kerül. Így belegondolva még borzalmasabb az egész. Véget ér a közvetítés, és elsőként hagyom el a szobát. Holnap megérkezünk a Kapitóliumba. És én mentor leszek nem játékos. Mit is gondoltam a körút alatt? Megvan. Hülye Viadal! Hülye Kapitólium! És Hülye Snow elnök!