2014. január 7., kedd

.:5.Rochelle családja:.

A rész kicsit árulkodik, hogy mi lesz a történetben. Nem tudom, hogy hogyan sikerült döntsétek el ti! Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket nagyon örültem nekik :) Nem is húzom tovább az időt itt a rész! 
_______________________________________________________________________
A teám lötyög a kezemben, ahogy a vonat egyre gyorsabban süvít végig a síneken. Álmosan belebámulok a kezemben tartott bögrébe és a számhoz emelem. Hajnali öt óra van és mindjárt megérkezünk az első körzetbe. Az éjjel megint rémálmom volt. Mindenki akit szeretek benne volt. A húgaim, apa, anya, Conor, Nash, Fallon, Katniss sőt még Peeta és Ulrica is. Mindegyiknek végig néztem a halálát aztán Snow elnök közölte velem, hogy ez mind az én hibám. Megborzongok a gondolattól, hogy az előbb felsorolt személyek közül csak négy van életben. Colette, Cora, Katniss és Peeta. Ráadásul most Nash gyilkosának a családjával kell szembe néznem. És most nem az a bajom, hogy nem tudok a szemükbe nézni csak az, hogy tudom, hogy semmi kedvük nincsen ott állni. Azért mégis a lányuk volt Rochelle. Felszisszenek a forró teától és az ölembe teszem. A lábaimmal köröket rajzolok a padlóra és a fejemet rázom ide-oda, hogy a szemembe csapódjon a hajam. A szobámban elég sötét van, mert még nem jött fel a nap és, mert el van húzva a függöny. Nem merem elhúzni a függönyt, mert akkor látnám, hogy hol vagyunk. Szerencsére nem sokára véget ér ez az egész. Haza mehetek és nyugodtan lehetek a húgaimmal. Minden visszatér a régi kerékvágásba és már csak attól kell félnem, hogy Colette nevét húzom ki az aratáson. Igen én. Mivel Katniss az én nevemet húzta és nyertem megengedte, hogy én húzzak. Hát nem kedves? A kezemben tartott hőmegtartó pohárban látszik a zöldes tea féleség, amit nyugtatólag kértem. Már túl vagyok a nehezén, de mégis rettegek az első körzettől. Nem tudom, hogy mi fog fogadni. Bár a negyedik körzet sem volt könnyű. A tenger gyönyörű volt, de kerültem Saoirse szüleinek tekintetét. Csak ellene szövetkeztem az arénában! Egy sóhajtás szakad ki belőlem és ismét kortyolok egyet a teámból. Holnap lesz Katniss és Peeta esküvője. Jön egy csomó ember a tizenkettedikből és egy csomó ember a Kapitóliumból. Remek lesz. Ja, meg ott lesznek a győztesek, akik még életben vannak. Effie ragaszkodott hozzá, hogy meg legyenek hívva. Ami engem illet örülök, hogy legalább elterelődik rólam a téma valamennyire. A tea még mindig meleg, pedig már majdnem egy órája, hogy kitöltöttem. Jólesően csorog végig a torkomon és örülök neki, hogy kikértem. A kezemre pillantok és ellenőrzöm az időt. Fél hét. Effie adta az órát, mert szerinte csinos és jól jön, ha tudom hány óra van. Ez igazából célzás, mert szinte mindig elkésem. Ha pontos akarok lenni csak egyszer fordult elő, hogy tovább aludtam. A hetedeik körzetbe mentünk és kicsit később feküdtem le, de emiatt tovább is aludtam. Mikor már a beszédemet kellett volna mondanom a felkészítő csapatom még csak a hajamat csinálta. Végül egy óra késéssel elmondtam az előre megírt beszédemet és valamennyire sikerült kárpótolnom a körzetet. Nem a családokat, mert azoknak én öltem meg a gyereküket. A hideg végig fut a hátamon és érzem, hogy feláll rajta a szőr. Arra eszmélek, hogy elfogy a teám. Beletúrok a hajamba, amitől kipattog belőle néhány hajszál. Óvatosan az ágyra helyezem a bögrét és újra felkötöm a hajamat. A lábamat beledugom egy mamuszba és halkan kinyitom az ajtót. Csendesen csoszogok végig a folyosón és állok meg az étkező kocsiban. Mellettem egy ablakon át látom, hogy fák suhannak el mellettünk. Az asztalon ott gőzölög egy kancsóban a finom málna ízű tea. Kihúzom a széket és leülök rá. Kiöntöm a teát és szürcsölni kezdem. A vonat most kivételesen csendes. Ritkább alkalmakkor hallani szoktam Katniss sikolyait, amik a rémálmai miatt vannak. Olyankor felriadok és órákig a plafont bámulom. Végül sikerül visszaaludnom pár órára. Azon kapom magamat, hogy újabb adag teát öntök a poharamba. Ilyen gyorsan benyakaltam volna? Megdörgölöm a szememet és megfújom a gőzölgő italt. Pár óra és megérkezünk az első körzetbe. Remek. Laposakat kezdek pislogni míg nem mély álomba zuhanok. A fejem koccan az asztalon és már nem is emlékszem semmire. Valaki a vállamat rázogatja jelezve, hogy fel kéne ébrednem. Felemelem a fejemet és megpillantom Peetát. A kezemmel még mindig úgy szorongatom a bögrémet, mintha azon múlna az életem. Megkocogtatom az órám számlapját és világítani kezd. Fél órája múlt nyolc. Nem aludtam olyan sokat, mint gondoltam. A szememet dörzsölöm és észre veszem, hogy mindenki a kabinban ül. Gondolom arra vártak, hogy a főszereplő végre felébredjen. Effie már teljes sminkben mosolyogva beszélget a felkészítő csapatommal. Katniss Cinnával társalog. Haymitch kicsit másnaposan iszogatja a kávéját Peeta meg engem ébresztget. Ásítok egy hatalmasat.
- A szád elé a kezet kis hölgy! - szól rám szigorúan Effie. Engedelmesen eltakarom a számat és elengedem a bögrémet. - Ideje is volt, hogy végre felébredj! Mindjárt megérkezünk! - mutat az ablakra. Még homályosan látok, de azt sajnos tisztán látom, hogy egy tábla jelezte, hogy megérkeztünk. Kinyújtóztatom alvástól elernyedt végtagjaimat és várom, hogy elkezdődjön a napi menetrend. Először a felkészítő csapatom vesz kezelésbe. A hajamat megint megmossák és kezdek aggódni azért, hogy ez káros lesz, hogy ilyen sűrűn mossák szegény hajamat. Míg szárad a hajam befonják, hogy hullámos legyen, amikor megszárad. A körmömre piros színű körömlakk kerül, ami annyit jelent, hogy a ruhám is ilyen rikító színű lesz. A hajam megszárad és meglepettségemre tetszik is a végeredmény. Apró piros rózsákat tűznek bele, hogy mutatósabb legyen. A ruhámban nem csalódok. Térdig érő piros ruha, ami fodros szoknyában végződik. A cipő most lapos és csillogó. Szerintem most vagyok a legszebb. A számra vakító piros rúzs kerül és már meg is áll a vonat.
A kocsi zötykölődik alattunk. Tátott szájjal bámulom a körzetet. Luxuscikkeket gyártanak itt a Kapitóliumnak. Nem is lepődöm meg, azon, hogy maga a körzet gyönyörű. Látszik, hogy itt jobban élnek az emberek, mint a többi körzetben. Bár most én sem panaszkodhatok, mert én még ennél is szebb házban lakom. A törvényszék épülete nem annyira lepusztult, mint az eddigiek, amiket láttam. Effie a kezembe nyomja a kártyákat és biztatólag szorít egyet a kezemen. Erőltetetten rávigyorgok és kiszállok az éppen megálló kocsiból. Békeőrök kísérnek be és becsapják mögöttünk az ajtót. Zavartan lesütöm a szememet. Ideges vagyok. A kártyák szélét gyűrögetem és már várom, hogy behívjanak. Ez a körzet más, mint a többi. Egy vidám női hang mondja a nevemet és ez annyit tesz, hogy ki kell oda mennem. Nyílik előttem az ajtó és teszek pár lépést a mikrofon felé. Carson családja nem is olyan kicsi, mint hittem. Két kisfiú, egy nő, egy férfi és három idősebb lány ácsorog egymás mellett. Elég népes családja volt. A lelki szemeim előtt lejátszódik, ahogy megpróbálja elvágni a torkomat és Fallon a hátába szúrja a kést. Megremeg a nyomrom és gyorsan elkapom a tekintetemet. Kár volt. Rochelle családja nem valami nagy. Mondhatni egy vörös hajú langaléta vékonyka lány ácsorog karba tett kézzel és unottan bámul maga elé. Ő Rochelle nővére. Aki helyett önként jelentkezett. Magam elé húzom a kártyákat és remegő hangon kezdem felolvasni a beszédet. Szinte minden körzetben ugyanazt a beszédet olvasom máshogy megfogalmazva. Valami olyasmi, hogy minden kiválasztott bátran harcolt a viadalon és nekik köszönhetem, hogy ma itt állok. Most komolyan! Én köszönjem meg nekik, hogy itt állok? Ez valami vicc? Meg kellet, hogy haljanak csak azért, hogy én "békében" élhessek a családommal és ne éhezzek. Nézzem végig, ahogy a kiválasztottak családjai továbbra is nyomorúságban kell élniük. Amíg ezen agyalok a beszédem végére érek. Carson családjának a szemében szomorúságot és utálatot vélek felfedezni. Utálnak. Persze, hogy utálnak! Viszont Rochelle nővére mosolyogva néz rám. Nem gúnyos mosoly. Igazi. Megpróbálok visszamosolyogni rá, de lejár az időm és vissza kell mennem. A tenyerembe temetem az arcomat. Túl vagyok rajta! Az össze körzeten.
- Ügyes voltál! - lép mellém Katniss és mosolyogva megölel. Hálásan nézek rá.
- Menjünk. Holnap nagy napod lesz. - karolok belé és a szobába húzom, ahol át kell majd öltöznöm a díszvacsorára.  

2 megjegyzés:

  1. Jó volt ez a rész, csak így tovább! ^^

    VálaszTörlés
  2. Gyorsan kövit!!! Hú hát gondoltam, hogy Rochelle családja nem fog nagy gyászt tartani de azért mégis.. mosolyogni azon hogy meghalt a húgod?? Na siess a kövivel

    VálaszTörlés